Újabban a pirkadat a kedvenc napszakom. Nem járnak zajos autók, repülőgépek, még a HÉV sem indult el - hallani a közeli Rákos-patak sásosában éneklő békákat. Az éjjel esett, és bár már elállt, ahogy a kertben első vagy második cigarettámmal bóklászom, mégis csöpög fáinkról a fejemre - a másodlagos eső.
Mondják, az időskor a második gyerekkor. És valóban, oly intenzív élményeim támadnak, mint csak gyerekkoromban.
Persze, teszi hozzá a bennem őrködő gonosz, boldog élete lehetett annak, akinek felnőtt férfikorában nem támadtak intenzív élményei. Nem járt háborúban bizonyára, s talán a fölkavaró érzelmi viharok is elkerülték. Hát nem egészen. Megvoltak a magam boszniái, de bizonyos, hogy természeti élményekre, és talán transzcendentálisokra is, ismét gyermekien fogékony vagyok...
Áll a szél. A békák elhallgatnak közben, és megszólal az egyetlen túlélő sashalmi kakas.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése