Tokai Kartal 1 éves. Isten éltesse sokáig!

Kartal unokám, akiről legutóbb július 21-i bejegyzésemben láthattok képeket, ma egyéves lett.
Isten éltesse sokáig. Apukája, Miki fiam szerint nemcsak hogy jár, de felnőtt módra váltott lábbal közlekedik a lépcsőn, aminek persze megvannak a veszélyei is. Sok szót tud már, s leghangosabban épp saját nevét szokta hajtogatni.

Na, majd meghallgatjuk ezt a mutatványt személyesen is a napokban Kartal lakóhelyén, PilisSzentlászlón. Addig, nosztalgiából egy kép az apukájáról, Mikiről, (és rólam, kairói nappalinkban) mikor hozzávetőleg ennyi idős volt, én meg pont feleannyi, mint most...
Ja, és Miki azt mondja, talált egy angol nyelvű Titusz-könyvet; arra is kiváncsi vagyok

A PUCIK A IT VAGY

SZia, Apu!

Megkaptuk a Gellért-hegyen készült képeket, némelyiket kicsiben
megnéztük, de mindet még nem, mert elég lassú itt a net.
Tényleg jó lenne már találkozni. A 20-i héten nem dolgozom, tehát
mindenképpen össze tudunk hozni egy találkozót - szerintem Nálatok
lenne jobb, ha úgyis ott lesz a sok unoka - csak még nem tudom, melyik
nap, mert arra az itthon töltendő egy hétre egyre több program jut,
úgyhogy még nem látom pontosan. Másrészt viszont, ha Ti jöttök, jobban
tudtok csak Kartalra figyelni. Na, majd meglátjuk. 25-én dolgozom
először.
Az írógépes rajzra, azt hiszem, pontosan emlékszem, hogy együtt,
mindhárman rajzoltuk Neked egy hétvégi reggelen, tehát sokkal későbbi,
mint ahogy írod. Szerintem a felirat úgy szól, hogy "Apucika, itt
vagy", nem? Jó, hogy megőrizted, szívesen látnám újra. Arra is
emlékszem, mennyit püföltük az írógépet, szerettem nézni, ahogy
összekuszálódtak a billentyűk, ha jó sokat nyomtunk le egyszerre,
aztán egyenként kellett szétszedni őket.

Üdvözlet Flórának!
Jó éjszakát, vagy jó reggelt, biztos reggel olvasod!
Miki




Tokai András írta, 2010.08.05.:
> > Mikikém,
> > tegnap megint szemembe ötlött az esküvői meghívótok, ami a fideszes
> > színű dolgokkal bútorozott szobánkban ki van téve a virágállványra, mert
> > annak is jó fideszes színe van, és elérzékenyülve olvasom rajta, hogy
> > úgy címezted: Apuci-Flóra.
> > Matyi egyetlen egyszer hívott Apucinak, úgy 5 éves korában, mikor azt az
> > ákom-bákom karikatúrát rajzolta rólam a táskaírógép (még megvan)
> > dobozára: apucika, ijen vagy! - Márta persze Apunak hív, de ő se nagyon
> > apucizik.
> > Na, mi megvagyunk, a gépem, illetve csak a levelezőrendszer régóta
> > hülyéskedett, de azért legutóbb pl. megkaptuk a Kartalos-Pankás képeket,
> > köszönjük.
> > Nem tudom, félek nem sikerült, hogy megkaptátok-e viszont Ti a sok
> > képet, amik a gellért-hegyi víztárolónál készültek, mikor Pankát ott
> > sétáltattuk a múlt szerdán, hogy Márta kicsit fölszabaduljon? Majd
> > írjátok meg, ha nem, akkor újraküldöm. Ez a levelezőrendszer, amit
> > Ványai Laci Írországból ügyködve, távirányítva gépünket, föltelepített,
> > most már visz mindent, és talán nem is ismétel, mint az előző.
> >
> > Jó lenne látni Benneteket. Mi lenne, ha a 20.-a előtti napokban mi
> > kimennénk , vagy Miki menne (hú de megy a szójáték így hajnali kávék
> > után!) Évával meg Kartallal Sashalomra 23-24 vagy 25-én, amikor itt
> > lesz Darci meg legalább egy Neumann-fiú, de lehet, hogy több is, és
> > akkor esetleg idehívnánk Mártát is a kis Pannival. Unokatalálkozó a
> > Rákos mezején?
> >
> > Írjatok.
> >
> > Apu, és persze Flóra is puszil benneteket - álmában.
> >
> > (Matyinak most nem címeztem meg, mert még Horvátországban vannak tudtommal)

Kartal egyre nől II.

És mit üzenhetnék Kartalnak meg a többi tizenegy unokánknak? Csakis Bessenyei György szavait:

BESSENYEI GYÖRGY MAGÁHOZ
Ki vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?
Hol voltam? s hogy esett; hogy világra lettem?
Érzek, gondolkodom, küszködöm, fáradok
S élek, melynek útján szüntelenül halok:
Létemet táplálván testemet emésztem,
Élni törekedem, s életemet vesztem.
Gyötrelmek közt vigad szívem a veremben,
Fájdalommal öröm így laknak szívemben.
Halandó sorsomat ekként ha szemlélem,
Benne szabadságom rabságával lelem.
Hányszor kell érezni változásaimat?
S hogy kerülhessem el hányattatásimat?
A történeteknek veszélyes tengerén
Egy kis tűz vezérel, hogy futhassak térjén;
Ennek világánál sok oly kőszálakat
Kerülök, hol mások lelték halálokat.
Nézek, gondolkodom, bujdosok, reméllek,
Járok, ülök, mozgok, s nem tudom, hogy élek.
Testemben hánykódik valamely valóság;
Lélek, elme, tűz, ész, millyen világosság!
Nem tudom érteni; formája, sem színe
Nincsen, melybe létem valamit meghinne.
De mégis jól érzem küszködő munkájit,
Nem győzvén csudálni kiterjedt csatáit;
Örökös élettel biztatgat létembe,
Ámbár raboskodik fájdalmas testembe.
Így az ég, föld között szüntelen hánykódva
Nyögök s majd nevetek, élvén sohajtozva.
Felettem kékellik az égnek térsége,
Reng alattam gyakran e földnek mélysége.
Örökkévalóság kiáltja lelkemet,
De halál árnyéka fedezi testemet.
Érzékenységimnek rabságában vagyok,
S mindenkor ezeknek kezek közt maradok.
Minden semmivé lész, látom e világban,
S elmúlok magam is, jól érzem, voltomban.
Csak az Isten maga örökös igazság;
Többi mind szenyvedés, árnyék s mulandóság.

Kartal unokámmal jöttek kisebb fiamék látogatóba

Miki és Éva megjöttek Kartallal, akivel maori (vagy eszkimó, vagy inuit?) módra üdvözöltük egymást, illetve ahogy egy magyar nagypapa örömében üdvözli legkisebb unokáját. Aztán megmutattam Kartalnak, hogy a dobbal lehet dudálni is.

When I'm Sixty-Four

A Beatles-szám zenéjére (will you still feed me, will you still feed me?) Panka unokám motoron érkezik 64. születésnapomra; eszünk, iszunk; kapok HAPPYBIRTHDAY gyertyákat egy kis cserép citrom-hajtás mellé tűzdelve, sok édességet, kávét, puszikat, majd mikor gyerekeim és unokáim elmennek, rohanunk a Pótkulcs kocsmába, ahol a Macskaszem együttes és különösen Fekete Veronika elénekli a születésnapomra megzenesített (sicc!)"Csacsacsa" című versemet.
És még nincs vége: most csak Matyi fiam volt itt Darci unokámmal és feleségével, Évával, akit szintén Isten éltessen!, meg Márta lányom Panni unokámmal, de kisebbik, Miki fiam az ő Évájával meg Kartal unokámmal majd később jön, a Macskaszem meg meg sem áll a Csacsacsával Mátészalkáig és a világhírig.

MOSTANI KARÁCSONY

Az előző kissé rosszkedvű és groteszk bejegyzés után most egy vidám és jókedvű gyűjtemény. Két menetben volt nálunk a Karácsony: először Flóra nagyobb lányának családja jött mihozzánk: Neumannék, ahol hat unoka is van, majd az én három gyerekem egy-egy unokával.

Borúra derű. "...tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

Ugyebár ez a Magyar Tudományos Akadémia bölcs jelmondata is. Bevált.
Panaszkodtam szombat reggel, hogy minden gáz, keserű együttérzéssel másoltam be Andrassew Iván szürke világot ábrázoló haikuját vasárnap reggel.
Közben azonban szombat este itt voltak gyerekeim és unokáim. Ezen a kollázson jól látható Mátyás fiam hatalmas fehér cipője mellett Panka unokám parányi fehér cipellője - így lépkednek különféle méretű lábakon egymás után a generációk.
Volt evés, ivás, előkerült egy sárga labda, és Pankát jól meghintáztattuk egy úgynevezett bab-hintán. Darci unokám, a nap sztárja épp 12. születésnapját ünnepelte. Kapott egy hatalmas csillagászati könyvet, olyan Szabó Lőrinc idézettel, amit majd később, egyszer talán meg fog érteni.
Az idézet így megy:
"fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én."
(Tücsökzene, 276. IDŐ)
Aztán hogy miként lépkednek generációk egymás kicsi fehér cipőiből néha óriások málló cipőibe:Szabó Lőrinc történetesen akkor (1946-ban) kezdte Tücsökzenéjét, mikor én születtem...
A kollázson az említetteken kívül ott vannak még: Flóra, a feleségem, Márta lányom: Panka anyukája, Miklós fiam a végig alukáló Kartal fiával, aki még nincs 3 hónapos, valamint két Éva is: Mátyás és Miki felesége, Darci és Kartal anyukái.
S hogy a dolog világos legyen: Flórával későn kerültünk össze; már nem születtek közös gyerekeink, viszont mióta együtt vagyunk, két lányánál meg az én három gyerekemnél kilenc unoka is született. Mégiscsak irodalmi blog ez, úgyhogy a XVII. századi erdélyi remekírótól, Bethlen Miklóstól idézem, kb. : ha a gaz bécsi és sztambuli fogság nincsen, "tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

A hathetes Kartal hosszú utazása

Legkisebb unokám, Kartal fiú hathetes. A szeme még sötétkék, az arca kikerekedett. Volt hét, hogy 60 dekát hízott. A haja viszont vörös, mint Anyámé, az ő dédmamájáé volt. Vajon ilyen szép hajszíne marad-e. Ma orvoshoz mentünk, csak rutinvizsgálatra.
Itt vagyunk először az ajtó előtt, majd a parkolóháznál, aztán megpihentünk a fafűtéses, klassz nagy kályha előtt a pilisszentlászlói házban. Vítame vas! - ez van kiírva, ahogy Pilisszentlászló, azaz Senvaclav faluba érünk, és az első házon szlovák nemzeti zászló lebeg.
Erről nincs fényképes dokumentum, úgyhogy vagy elhiszitek vagy nem, hogy meddig ér immár déli irányban Szlovákia...
Ja, mind Kartal, mind Éva, a mamája jól van, a nagypapa pedig, aki vagyok, legalább megautózta életében először az M0-ást, meg a megyeri hidat, ami közvetlenül Dél-Szlovákiába vezet. :(

Ruha teszi az embert

Két újabb kép a háromhetes Tokai Kartalról: pólyában és zsakettben. Igaz, hogy milyen férfias már az utóbbin?

E-mail gyorsjelentés Kartal unokám születéséről

Csősztök,
most beszéltem Mikivel, kicsit már összeszedettebb. Mondta, Matyi, hogy kicsit megorroltál, hogy csak az én e-mailemből tudtad meg az eseményt. Nyugi, én se tőlük tudtam, hanem a sok várakozás után fölhívtam a szülészetet csütörtökön 10 körül, és ők mondták, hogy megvan a Kartal, minden rendben vele is, anyukájával is. Miki csak éjszaka küldött egy sms-t, péntek reggel meg tök összefüggéstelenül beszélt - féltem, hogy valami baj van, amit elhallgat. Hál Isten, nincs semmi baj, minden oké.

Helyesbíteni kell, 3 kiló 50 fölött van Kartal súlya, és ha jól emlékszem, Miki azt mondta, olyan 53 centi lehet. Matyi, te mintha 52 lettél volna, vagy ki tudja? de egyikőtök se volt ilyen súlycsoportban.
Mi ma délután 4 körül bemegyünk, addigra majd talán Éva is kicsit kipihentebb lesz, ő nagyon lefáradt, nem csoda. És talán már Kartal se vijjog folyamatosan, ami persze egy újszülött sólyomnál nem meglepetés...
Miki még azt mondja, ha Kartal be nem sárgul, holnap vagy holnapután már haza is engedik őket.
Apu

És ehhez a kapkodó e-mailhez hasonló elmosódott telefon-kép Kartalról.

Unokáim, Dániel-Marcell, Panka és a hamarosan megszülető Kartal köszöntése

Előkerült Rónaszegi Miklós egy eddig lappangó névnapi köszöntője:

Volt egyszer egy Dániel,
Márton is volt vagy Marciel?
Majd elhúzza Czinka Panna,
ha a rettenetes Kartal hagyja.


Különben ma Pest-megyei kirándulást teszünk, csak kicsit lejjebb megyünk, mint Kartal: Pilis faluba.

http://www.kartal.hu/terkep

Isten éltessen Benneteket, és küldöm az ötlevelű lóherét: hozzon sok szerencsét!

Nagypapa

"Hetike" helyett. Érik a ribizli

Egy.két éve elkezdtem, hogy hetente rövid kis beszámolót írok gyerekeimnek illetve unokáimnak, ún. "hetikéket". E heti hetikém:

Érik a ribizli, ordítoznak a rigók. Kár, hogy Darci holnap már Skóciába megy, jöhetnétek szedni. Van meggy is, de a meggyfákat nem mertem lefényképezni, megint rájuk jött a tűzelhalás vagy micsoda. Mártika, ha Panka már ott tart, találtam a kisházban egy csodás, valahogy itt leülepedett teljesen új fehér bilikét - nevével ellentétben egyáltalán nem billegős fajta. Érdekli a kisasszonyt?
Kérdés Pilisszentlászlóra: hogy vagytok, Éva, Miki? Már nagyon várjuk Kartal úrfi megérkezését!