Tokai Kartal 1 éves. Isten éltesse sokáig!

Kartal unokám, akiről legutóbb július 21-i bejegyzésemben láthattok képeket, ma egyéves lett.
Isten éltesse sokáig. Apukája, Miki fiam szerint nemcsak hogy jár, de felnőtt módra váltott lábbal közlekedik a lépcsőn, aminek persze megvannak a veszélyei is. Sok szót tud már, s leghangosabban épp saját nevét szokta hajtogatni.

Na, majd meghallgatjuk ezt a mutatványt személyesen is a napokban Kartal lakóhelyén, PilisSzentlászlón. Addig, nosztalgiából egy kép az apukájáról, Mikiről, (és rólam, kairói nappalinkban) mikor hozzávetőleg ennyi idős volt, én meg pont feleannyi, mint most...
Ja, és Miki azt mondja, talált egy angol nyelvű Titusz-könyvet; arra is kiváncsi vagyok

A PUCIK A IT VAGY

SZia, Apu!

Megkaptuk a Gellért-hegyen készült képeket, némelyiket kicsiben
megnéztük, de mindet még nem, mert elég lassú itt a net.
Tényleg jó lenne már találkozni. A 20-i héten nem dolgozom, tehát
mindenképpen össze tudunk hozni egy találkozót - szerintem Nálatok
lenne jobb, ha úgyis ott lesz a sok unoka - csak még nem tudom, melyik
nap, mert arra az itthon töltendő egy hétre egyre több program jut,
úgyhogy még nem látom pontosan. Másrészt viszont, ha Ti jöttök, jobban
tudtok csak Kartalra figyelni. Na, majd meglátjuk. 25-én dolgozom
először.
Az írógépes rajzra, azt hiszem, pontosan emlékszem, hogy együtt,
mindhárman rajzoltuk Neked egy hétvégi reggelen, tehát sokkal későbbi,
mint ahogy írod. Szerintem a felirat úgy szól, hogy "Apucika, itt
vagy", nem? Jó, hogy megőrizted, szívesen látnám újra. Arra is
emlékszem, mennyit püföltük az írógépet, szerettem nézni, ahogy
összekuszálódtak a billentyűk, ha jó sokat nyomtunk le egyszerre,
aztán egyenként kellett szétszedni őket.

Üdvözlet Flórának!
Jó éjszakát, vagy jó reggelt, biztos reggel olvasod!
Miki




Tokai András írta, 2010.08.05.:
> > Mikikém,
> > tegnap megint szemembe ötlött az esküvői meghívótok, ami a fideszes
> > színű dolgokkal bútorozott szobánkban ki van téve a virágállványra, mert
> > annak is jó fideszes színe van, és elérzékenyülve olvasom rajta, hogy
> > úgy címezted: Apuci-Flóra.
> > Matyi egyetlen egyszer hívott Apucinak, úgy 5 éves korában, mikor azt az
> > ákom-bákom karikatúrát rajzolta rólam a táskaírógép (még megvan)
> > dobozára: apucika, ijen vagy! - Márta persze Apunak hív, de ő se nagyon
> > apucizik.
> > Na, mi megvagyunk, a gépem, illetve csak a levelezőrendszer régóta
> > hülyéskedett, de azért legutóbb pl. megkaptuk a Kartalos-Pankás képeket,
> > köszönjük.
> > Nem tudom, félek nem sikerült, hogy megkaptátok-e viszont Ti a sok
> > képet, amik a gellért-hegyi víztárolónál készültek, mikor Pankát ott
> > sétáltattuk a múlt szerdán, hogy Márta kicsit fölszabaduljon? Majd
> > írjátok meg, ha nem, akkor újraküldöm. Ez a levelezőrendszer, amit
> > Ványai Laci Írországból ügyködve, távirányítva gépünket, föltelepített,
> > most már visz mindent, és talán nem is ismétel, mint az előző.
> >
> > Jó lenne látni Benneteket. Mi lenne, ha a 20.-a előtti napokban mi
> > kimennénk , vagy Miki menne (hú de megy a szójáték így hajnali kávék
> > után!) Évával meg Kartallal Sashalomra 23-24 vagy 25-én, amikor itt
> > lesz Darci meg legalább egy Neumann-fiú, de lehet, hogy több is, és
> > akkor esetleg idehívnánk Mártát is a kis Pannival. Unokatalálkozó a
> > Rákos mezején?
> >
> > Írjatok.
> >
> > Apu, és persze Flóra is puszil benneteket - álmában.
> >
> > (Matyinak most nem címeztem meg, mert még Horvátországban vannak tudtommal)

Ilyen hidegben mindig Asszuánba vágyom vissza

Asszuánba, ahol Miki fiammal megtapostuk a befejezetlen obeliszket. Vajon Titusz-regényem is ilyen befejezetlen marad, hiába kopácsolok rajta- kimondani is szégyen!- lassan harmincöt éve?
Asszuán egyébként más döglött haszontalanságoknak is nevezetes színhelye. Itt horgonyzott a XX. század első éveiben Hohenfeld vagy milyen gróf álnéven Ferenc Ferdinánd trónörökös - tüdőbaját gyógyítandó, Dhahabiyya ( Aranyhajó) nevű yachtján, mellyel föl-alá járt a Níluson. Tüdőbajából kigyógyult a főherceg, de minek? Hogy a Nádorfejérvártól nem is oly messzi Szarajevóban egy kellemetlenül forró, szinte asszuáni napon lepuffantsák, és császár sose legyen belőle? Tán ő is megtaposta a befejezetlen obeliszket, és aki megteszi, mind ilyen kudarcra kell, hogy készülődjön?

Holnap majd talán elül az eső és a szél, aztán vidámabb dolgok jutnak eszembe...
---
Egy óra múlva: Vagy inkább mégis Sanghajba menjünk, ahol egy befejezett obeliszket kapott az Ytong, ami építész Tituszom egyik lehetséges válasza is, illetve szakmai gondja hosszú-hosszú és tekervényes életében, mikor még csak készül arra, hogy a megfelelő pillanatban mégiscsak lerántsa valahol a maga förtelmes törökjét: Asszuánban, Sanghajban vagy épp Nádorfejérvárott.

Kartal unokámmal jöttek kisebb fiamék látogatóba

Miki és Éva megjöttek Kartallal, akivel maori (vagy eszkimó, vagy inuit?) módra üdvözöltük egymást, illetve ahogy egy magyar nagypapa örömében üdvözli legkisebb unokáját. Aztán megmutattam Kartalnak, hogy a dobbal lehet dudálni is.

Borúra derű. "...tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

Ugyebár ez a Magyar Tudományos Akadémia bölcs jelmondata is. Bevált.
Panaszkodtam szombat reggel, hogy minden gáz, keserű együttérzéssel másoltam be Andrassew Iván szürke világot ábrázoló haikuját vasárnap reggel.
Közben azonban szombat este itt voltak gyerekeim és unokáim. Ezen a kollázson jól látható Mátyás fiam hatalmas fehér cipője mellett Panka unokám parányi fehér cipellője - így lépkednek különféle méretű lábakon egymás után a generációk.
Volt evés, ivás, előkerült egy sárga labda, és Pankát jól meghintáztattuk egy úgynevezett bab-hintán. Darci unokám, a nap sztárja épp 12. születésnapját ünnepelte. Kapott egy hatalmas csillagászati könyvet, olyan Szabó Lőrinc idézettel, amit majd később, egyszer talán meg fog érteni.
Az idézet így megy:
"fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én."
(Tücsökzene, 276. IDŐ)
Aztán hogy miként lépkednek generációk egymás kicsi fehér cipőiből néha óriások málló cipőibe:Szabó Lőrinc történetesen akkor (1946-ban) kezdte Tücsökzenéjét, mikor én születtem...
A kollázson az említetteken kívül ott vannak még: Flóra, a feleségem, Márta lányom: Panka anyukája, Miklós fiam a végig alukáló Kartal fiával, aki még nincs 3 hónapos, valamint két Éva is: Mátyás és Miki felesége, Darci és Kartal anyukái.
S hogy a dolog világos legyen: Flórával későn kerültünk össze; már nem születtek közös gyerekeink, viszont mióta együtt vagyunk, két lányánál meg az én három gyerekemnél kilenc unoka is született. Mégiscsak irodalmi blog ez, úgyhogy a XVII. századi erdélyi remekírótól, Bethlen Miklóstól idézem, kb. : ha a gaz bécsi és sztambuli fogság nincsen, "tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

E-mail gyorsjelentés Kartal unokám születéséről

Csősztök,
most beszéltem Mikivel, kicsit már összeszedettebb. Mondta, Matyi, hogy kicsit megorroltál, hogy csak az én e-mailemből tudtad meg az eseményt. Nyugi, én se tőlük tudtam, hanem a sok várakozás után fölhívtam a szülészetet csütörtökön 10 körül, és ők mondták, hogy megvan a Kartal, minden rendben vele is, anyukájával is. Miki csak éjszaka küldött egy sms-t, péntek reggel meg tök összefüggéstelenül beszélt - féltem, hogy valami baj van, amit elhallgat. Hál Isten, nincs semmi baj, minden oké.

Helyesbíteni kell, 3 kiló 50 fölött van Kartal súlya, és ha jól emlékszem, Miki azt mondta, olyan 53 centi lehet. Matyi, te mintha 52 lettél volna, vagy ki tudja? de egyikőtök se volt ilyen súlycsoportban.
Mi ma délután 4 körül bemegyünk, addigra majd talán Éva is kicsit kipihentebb lesz, ő nagyon lefáradt, nem csoda. És talán már Kartal se vijjog folyamatosan, ami persze egy újszülött sólyomnál nem meglepetés...
Miki még azt mondja, ha Kartal be nem sárgul, holnap vagy holnapután már haza is engedik őket.
Apu

És ehhez a kapkodó e-mailhez hasonló elmosódott telefon-kép Kartalról.

"Hetike" helyett. Érik a ribizli

Egy.két éve elkezdtem, hogy hetente rövid kis beszámolót írok gyerekeimnek illetve unokáimnak, ún. "hetikéket". E heti hetikém:

Érik a ribizli, ordítoznak a rigók. Kár, hogy Darci holnap már Skóciába megy, jöhetnétek szedni. Van meggy is, de a meggyfákat nem mertem lefényképezni, megint rájuk jött a tűzelhalás vagy micsoda. Mártika, ha Panka már ott tart, találtam a kisházban egy csodás, valahogy itt leülepedett teljesen új fehér bilikét - nevével ellentétben egyáltalán nem billegős fajta. Érdekli a kisasszonyt?
Kérdés Pilisszentlászlóra: hogy vagytok, Éva, Miki? Már nagyon várjuk Kartal úrfi megérkezését!

Ilyet is tud a Picasa

Tegnap elkeserített a Mamut, aki azt írta, írni kicsit jobban tudok, mint fényképezni. Valamiért mégis úgy érzem, a blogok érdekesebbek, ha kép is van hozzájuk. Ha én nem is, de a Picasa program nagyon ógyes dolgokat művel a felvételekkel. Ilyen montázsokat tud például csinálni. Ez még március közepén készült, amikor egyszerre ünnepeltük Márta lányom és Miki fiam születésnapját Mikiék Pilisszentlászlói házikójában. Látszik a ház szép gerendázata, az ünnepelteken kívül nagyobbik: Mátyás fiam, az ő felesége, meg Mikié ( két Éva egszerre) mindkét unokám: Darci és Panka, meg a feleségem. Flóra is ott üldögél a pici unokával. Még egyszer Isten éltessen benneteket!