Matyi fiamról találtam egy jó képet

Ez még tavalyi kép. Azóta vajon nem futott ki a Meniscus?

A PUCIK A IT VAGY

SZia, Apu!

Megkaptuk a Gellért-hegyen készült képeket, némelyiket kicsiben
megnéztük, de mindet még nem, mert elég lassú itt a net.
Tényleg jó lenne már találkozni. A 20-i héten nem dolgozom, tehát
mindenképpen össze tudunk hozni egy találkozót - szerintem Nálatok
lenne jobb, ha úgyis ott lesz a sok unoka - csak még nem tudom, melyik
nap, mert arra az itthon töltendő egy hétre egyre több program jut,
úgyhogy még nem látom pontosan. Másrészt viszont, ha Ti jöttök, jobban
tudtok csak Kartalra figyelni. Na, majd meglátjuk. 25-én dolgozom
először.
Az írógépes rajzra, azt hiszem, pontosan emlékszem, hogy együtt,
mindhárman rajzoltuk Neked egy hétvégi reggelen, tehát sokkal későbbi,
mint ahogy írod. Szerintem a felirat úgy szól, hogy "Apucika, itt
vagy", nem? Jó, hogy megőrizted, szívesen látnám újra. Arra is
emlékszem, mennyit püföltük az írógépet, szerettem nézni, ahogy
összekuszálódtak a billentyűk, ha jó sokat nyomtunk le egyszerre,
aztán egyenként kellett szétszedni őket.

Üdvözlet Flórának!
Jó éjszakát, vagy jó reggelt, biztos reggel olvasod!
Miki




Tokai András írta, 2010.08.05.:
> > Mikikém,
> > tegnap megint szemembe ötlött az esküvői meghívótok, ami a fideszes
> > színű dolgokkal bútorozott szobánkban ki van téve a virágállványra, mert
> > annak is jó fideszes színe van, és elérzékenyülve olvasom rajta, hogy
> > úgy címezted: Apuci-Flóra.
> > Matyi egyetlen egyszer hívott Apucinak, úgy 5 éves korában, mikor azt az
> > ákom-bákom karikatúrát rajzolta rólam a táskaírógép (még megvan)
> > dobozára: apucika, ijen vagy! - Márta persze Apunak hív, de ő se nagyon
> > apucizik.
> > Na, mi megvagyunk, a gépem, illetve csak a levelezőrendszer régóta
> > hülyéskedett, de azért legutóbb pl. megkaptuk a Kartalos-Pankás képeket,
> > köszönjük.
> > Nem tudom, félek nem sikerült, hogy megkaptátok-e viszont Ti a sok
> > képet, amik a gellért-hegyi víztárolónál készültek, mikor Pankát ott
> > sétáltattuk a múlt szerdán, hogy Márta kicsit fölszabaduljon? Majd
> > írjátok meg, ha nem, akkor újraküldöm. Ez a levelezőrendszer, amit
> > Ványai Laci Írországból ügyködve, távirányítva gépünket, föltelepített,
> > most már visz mindent, és talán nem is ismétel, mint az előző.
> >
> > Jó lenne látni Benneteket. Mi lenne, ha a 20.-a előtti napokban mi
> > kimennénk , vagy Miki menne (hú de megy a szójáték így hajnali kávék
> > után!) Évával meg Kartallal Sashalomra 23-24 vagy 25-én, amikor itt
> > lesz Darci meg legalább egy Neumann-fiú, de lehet, hogy több is, és
> > akkor esetleg idehívnánk Mártát is a kis Pannival. Unokatalálkozó a
> > Rákos mezején?
> >
> > Írjatok.
> >
> > Apu, és persze Flóra is puszil benneteket - álmában.
> >
> > (Matyinak most nem címeztem meg, mert még Horvátországban vannak tudtommal)

Pankával a Múzeumkertben

 

 

 

 

Márta lányom ma a Nemzeti Múzeumban készített valakivel interjút a Nők Lapja Café on-line magazinnak. Közben mi tisztelegtünk Arany János szobránál, és elkészült egy majdnem ugyanolyan kép is - a régit majd megkeresem- mint amit Márta bátyjával, Matyival ugyanennél a lámpaoszlopnál csináltunk, ha jól számolom: 38 éve.

When I'm Sixty-Four

A Beatles-szám zenéjére (will you still feed me, will you still feed me?) Panka unokám motoron érkezik 64. születésnapomra; eszünk, iszunk; kapok HAPPYBIRTHDAY gyertyákat egy kis cserép citrom-hajtás mellé tűzdelve, sok édességet, kávét, puszikat, majd mikor gyerekeim és unokáim elmennek, rohanunk a Pótkulcs kocsmába, ahol a Macskaszem együttes és különösen Fekete Veronika elénekli a születésnapomra megzenesített (sicc!)"Csacsacsa" című versemet.
És még nincs vége: most csak Matyi fiam volt itt Darci unokámmal és feleségével, Évával, akit szintén Isten éltessen!, meg Márta lányom Panni unokámmal, de kisebbik, Miki fiam az ő Évájával meg Kartal unokámmal majd később jön, a Macskaszem meg meg sem áll a Csacsacsával Mátészalkáig és a világhírig.

Jó szelet, Matyi!

Jégtörő Mátyás napja van: Matyi fiam névnapja. A jégtörés idén se jött össze, de legalább akkor jó szelet!

Borúra derű. "...tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

Ugyebár ez a Magyar Tudományos Akadémia bölcs jelmondata is. Bevált.
Panaszkodtam szombat reggel, hogy minden gáz, keserű együttérzéssel másoltam be Andrassew Iván szürke világot ábrázoló haikuját vasárnap reggel.
Közben azonban szombat este itt voltak gyerekeim és unokáim. Ezen a kollázson jól látható Mátyás fiam hatalmas fehér cipője mellett Panka unokám parányi fehér cipellője - így lépkednek különféle méretű lábakon egymás után a generációk.
Volt evés, ivás, előkerült egy sárga labda, és Pankát jól meghintáztattuk egy úgynevezett bab-hintán. Darci unokám, a nap sztárja épp 12. születésnapját ünnepelte. Kapott egy hatalmas csillagászati könyvet, olyan Szabó Lőrinc idézettel, amit majd később, egyszer talán meg fog érteni.
Az idézet így megy:
"fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én."
(Tücsökzene, 276. IDŐ)
Aztán hogy miként lépkednek generációk egymás kicsi fehér cipőiből néha óriások málló cipőibe:Szabó Lőrinc történetesen akkor (1946-ban) kezdte Tücsökzenéjét, mikor én születtem...
A kollázson az említetteken kívül ott vannak még: Flóra, a feleségem, Márta lányom: Panka anyukája, Miklós fiam a végig alukáló Kartal fiával, aki még nincs 3 hónapos, valamint két Éva is: Mátyás és Miki felesége, Darci és Kartal anyukái.
S hogy a dolog világos legyen: Flórával későn kerültünk össze; már nem születtek közös gyerekeink, viszont mióta együtt vagyunk, két lányánál meg az én három gyerekemnél kilenc unoka is született. Mégiscsak irodalmi blog ez, úgyhogy a XVII. századi erdélyi remekírótól, Bethlen Miklóstól idézem, kb. : ha a gaz bécsi és sztambuli fogság nincsen, "tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

Matyi fiam születésnapja

A mai fülhúzás elmaradt, de kárpótlásul találtam egy képet Nagyfiamról, Mátyásról.
Itt éppen saját nagyfiával, Darcival ölelgetik egymást.

E-mail gyorsjelentés Kartal unokám születéséről

Csősztök,
most beszéltem Mikivel, kicsit már összeszedettebb. Mondta, Matyi, hogy kicsit megorroltál, hogy csak az én e-mailemből tudtad meg az eseményt. Nyugi, én se tőlük tudtam, hanem a sok várakozás után fölhívtam a szülészetet csütörtökön 10 körül, és ők mondták, hogy megvan a Kartal, minden rendben vele is, anyukájával is. Miki csak éjszaka küldött egy sms-t, péntek reggel meg tök összefüggéstelenül beszélt - féltem, hogy valami baj van, amit elhallgat. Hál Isten, nincs semmi baj, minden oké.

Helyesbíteni kell, 3 kiló 50 fölött van Kartal súlya, és ha jól emlékszem, Miki azt mondta, olyan 53 centi lehet. Matyi, te mintha 52 lettél volna, vagy ki tudja? de egyikőtök se volt ilyen súlycsoportban.
Mi ma délután 4 körül bemegyünk, addigra majd talán Éva is kicsit kipihentebb lesz, ő nagyon lefáradt, nem csoda. És talán már Kartal se vijjog folyamatosan, ami persze egy újszülött sólyomnál nem meglepetés...
Miki még azt mondja, ha Kartal be nem sárgul, holnap vagy holnapután már haza is engedik őket.
Apu

És ehhez a kapkodó e-mailhez hasonló elmosódott telefon-kép Kartalról.

A menekülőművész napozik

 

Tokai András: A menekülőművész
(Még egy Kavafisz-apokrif)

Egy verseket író barbár vetődött városunkba.
Hivalkodóan foltos nadrágban jár. A foltra
valami olyasmi van hímezve, hogy a fia bajnok.*

Kétségtelen: egyet-mást hallott a mi görög költészetünkről,
és nagyon alexandriai, ahogyan gúnyolja magát.
Rejtélyes a pasas, de ki nem az?
Hisz legjobb ismerőseidről, hisz önmagadról
- mondta nemrégen orgonahangján Kavafisz -
se tudsz meg semmi pontosat, vagy véglegest soha.

Menekülőművésznek mondja magát a barbár, ha van ilyen foglalkozás.
Jól megfér közöttünk az ipse. Mi itt
a Trianon Kávéházban töltjük az estéinket. Az idegen
egészen lázba jön a kávéház nevétől.
Azt mondja, hogy hazáját egy Kis Trianon nevű palotában osztották szét
szomszédaik között a nagyhatalmak, és hogy ez sorsszerű volt:
háborúikban mindig a rossz oldalra álltak.

Miféle oldalakra? - kérdem. Nem volt saját politikájuk?
Magyarokról beszél, és van is ilyesmi a Bíborbanszületettnél,
akik küldöttségeket küldözgettek Bizáncba,
de aztán egyre jobban Rómához dörgölőztek,
megpróbálták az illír tengerpartot uralni,
de hajózni sose tudtak, és sehogyse boldogultak, mint a szebblelkű szlávok
a mi cirkalmas görög betűinkkel.

Jófiú, nagy alkalmazkodó ez a barbár, na és a búsulásban
egészen verhetetlen. Ha kérdem, hogy bennünk
alexandriai hellénekben mit szeret annyira,
azt mondja, azt, hogy mi is lúzerek vagyunk.

Na jól van, Andreasz, (ezt a görög hangzású nevet viseli)
csakhogy tudod, ezt is: a veszteségmegélést,
mi görögök fedeztük fel és tökéletesítettük.
Itt mutatjuk be Alexandriában, hogy előbb a diaszpóra,
aztán az anyaországi többség
úgyis elpusztulunk mind a nagy mediterrán
hőségben, koszban; ebben az egész pán-hellén
tök-egyformaságban.


________________________________________
* Arra célozhat, amikor cigarettával kiégetett farmeromat Matyi borneói „Gauloises Raid" túlélő-versenyének emblémájával foltoztam meg.

Mátyás fiam hat nagyapja: Sándor nagypapa

Károly nagypapáról szó volt az előzőben, a többiek is sorra kerülnek majd. Úgy látszik, nagypapa létemre most így a nagypapák jutnak eszembe.

Sándor nagypapa, akiből holtában színészstúdió lett, általában szintén homokos telkén fogadott bennünket: nyaranként a hajdúböszörményi Petőfi-kertben. Ilyen huncutul vidám kék szemű ember, békés és bizakodó kevés volt a kései Kádár-korszakban, pedig nem sok oka volt Sándor nagypapának az örömre. Örök segédrendezői sorsra volt ítélve a tirannusként viselkedő Major Tamás és egyéb főrendezők mellett a Nemzeti Színházban. Rá se rántott, tette a dolgát, mivel történelem-szakos diplomája is volt a rendezői mellett, ő bogarászta hatalmas könyvtárából csíkos füzeteibe a történelmi darabok színész- instrukcióihoz szükséges adatokat, és ő foglalkozott a statiszták betanításával a tömegjelenetekben. Egy-két ilyen betanítós délutáni próbájára bejutottunk Matyi fiammal, aki persze még nem sokat értett az egészből. Csak annyit látott, hogy Sándor nagypapa sose ült le a széksorokba, ahogy a nagy rendezők teszik, hanem hol a színpadon, hol az első sor előtt szaladgált, korán kopaszodó szőke haját lengetve, és villogtatta a két nagy huncut kék szemét. A hangja nem volt épp a Nemzeti Színházba való, különösen, ha hangosan akart beszélni: szaggatott kappanhang tört elő a vékony kis ember torkából, ment mégis minden, mint a karikacsapás. Amihez hozzányúlt, az kész lett, mert makacsul végigvitte, amit elhatározott, és elvégezte a méltatlan, de szükséges feladatokat. A szőlőt is ő tartotta rendben nyaranként, ha megjelent, érni kezdett a sorok közt a gyümölcs, lobogni kezdett a sparheltban vagy a bogrács alatt a venyigetűz, megízesült a savanyú bor, és zamata lett a pecsétviasszal lezárt üvegből bugyogó ócska pálinkának. Neki, Károly nagypapával ellentétben, kigömbölyödött a krumplija, és saját hagymából, paprikából dolgozott. Kigömbölyödtek és megvidámodtak kék szeme tekintetében a nők is: varázslatosan tudott udvarolni. Nem csoda, hogy gyerekeim közül nem is saját édes unokájával, Matyival játszott a legtöbbet a homoki szőlőben zajló nyaralások során, hanem aranyszőke, ugyancsak kék szemű Márta lányomba szeretett bele, vele hancúrozott a legszívesebben. Hogy Mártának csak az egyik szeme kék, a másik szeme barna, az más történet, időben elővesszük majd azt is.) Korán vége szakadt aztán Sándor nagypapa mosolygós életének, mert belül mégis marhatta az igazi elismerés hiánya, örökös segédrendezősége. Még magához szelidített egy-két csinosabb statisztalányt, annyira, hogy utolsó élettársa már évekkel fiatalabb volt saját lányainál, de aztán hatvanéves kora körül hirtelen elvitte a gyomorrák.
Sándor nagypapáról nem a Nemzeti Színház honlapján olvashattok, hanem:
http://www.szegediszabadteri.hu/index.php?id=1241&cid=21784 - 19 -

"Hetike" helyett. Érik a ribizli

Egy.két éve elkezdtem, hogy hetente rövid kis beszámolót írok gyerekeimnek illetve unokáimnak, ún. "hetikéket". E heti hetikém:

Érik a ribizli, ordítoznak a rigók. Kár, hogy Darci holnap már Skóciába megy, jöhetnétek szedni. Van meggy is, de a meggyfákat nem mertem lefényképezni, megint rájuk jött a tűzelhalás vagy micsoda. Mártika, ha Panka már ott tart, találtam a kisházban egy csodás, valahogy itt leülepedett teljesen új fehér bilikét - nevével ellentétben egyáltalán nem billegős fajta. Érdekli a kisasszonyt?
Kérdés Pilisszentlászlóra: hogy vagytok, Éva, Miki? Már nagyon várjuk Kartal úrfi megérkezését!

Ilyet is tud a Picasa

Tegnap elkeserített a Mamut, aki azt írta, írni kicsit jobban tudok, mint fényképezni. Valamiért mégis úgy érzem, a blogok érdekesebbek, ha kép is van hozzájuk. Ha én nem is, de a Picasa program nagyon ógyes dolgokat művel a felvételekkel. Ilyen montázsokat tud például csinálni. Ez még március közepén készült, amikor egyszerre ünnepeltük Márta lányom és Miki fiam születésnapját Mikiék Pilisszentlászlói házikójában. Látszik a ház szép gerendázata, az ünnepelteken kívül nagyobbik: Mátyás fiam, az ő felesége, meg Mikié ( két Éva egszerre) mindkét unokám: Darci és Panka, meg a feleségem. Flóra is ott üldögél a pici unokával. Még egyszer Isten éltessen benneteket!

Gyermekeim természetrajzáról

Születésnapom pontos időpontja homályos. Anyakönyvileg május 4., azonban valójában 6.-án születtem. Egy családi magyarázat szerint a nyolc hónapra született, alig másfél kilós szerzetet nem tartották életképesnek a debreceni kórházban, viszont a statisztikájukban valamiért jobban festett így. Lényeg ami lényeg, én tartom magam a hatodikához, de papírokba azért negyedikét írok, és íratok a srácokkal is. Hogyan intézik ezek után a különböző vérmérsékletű és világfelfogásssal megáldott gyermekeim?
Miklós, kisebbik fiam a tuti biztosra megy: baj ne legyen: hív negyedikén. Márta lányom, horoszkópok nagy tudója az arany középutat választja: ő ötödikén gratulál. Nagyfiam, Matyi az egyedüli profi: ő tudja és számon tartja, mit kajol az atyája. Jól járok, mint születésemkor: akkor kapásból nyertem két napot, most meg három napon keresztül ünnepelnek, sőt egy negyedik napon, szombaton személyesen is idesereglik az egész szép csapat, ki-ki egy-egy unokával. Igaz, Mikiéknél az unoka még csak a pocakban rugdalózik.

2 gyerekszáj

Születésnapja körül az embernek gyerekei születése is eszébe jut. Egy iwiw-topikon ezzel szórakoztattam a többi törzslakót:
Két "gyerekszáj". Tegnap az anyukák megvoltak, jöjjenek a gyerekek - jut eszembe arról, hogy Boruska Fordítsunk vicces verseket topikjában Bencze Imrével hajnaltájt gyerekszáj-stíluson viccelődtünk.

Matyi fiam másfél éves lehetett, mikor a bilireszoktatás érdekében egy-egy darab CSOKIval jutalmaztuk az eredményt. Nyomja rettenetes szorgalommal, majd egyszer csak fölcsillanó szemmel megszólal: - Csokiltam!

Ugyanez a fiúgyerek, szőke, kerek képű, hosszú apródfrizurás megtetszik egy embernek a liftben. - De szép kislány vagy! - mondja az illető. - Nem vagyok kislány! - így ő. - De szép kisfiú vagy! - korrigál a pasas. - Nem vagyok kisfiú! - tiltakozik Mátyás. - Akkor mi vagy? - Nagyfiú vagyok - jön a válasz úgy 90 centi mélységből.