A Költészet vására

Voltunk a Gödörben a Költészet vásárán. Csendes szombat délután lett volna, ha az Erzsébet téren épp nem vörös festékkel véresre kent arcú zombik rohangásztak volna. Délután 4 még matiné-időpont, de azért ott voltak a fellépő költők, és rajtunk kívül is legalább egy tucat fizető néző is. Kicsit berzenkedtem, hogy nincs nyugdíjas jegy: úgy látszik a költészetből vagy annak kedveléséből nem lehet nyugdíjba menni.A lendületes, ám néha pontatlan Lackfi János volt a disc-jockey, aki sorban bemutatta, majd felolvasására buzdította Deák Lászlót, (műsoron kívül Gömöri Györgyöt), a mamáját: Mezey Katalint, majd végül L. Simon Lászlót. A közönség soraiban ott volt Papp Tibor, az egykori legendás Párizsi Magyar Műhely egyik alapítója is - sajnos a sötét Gödörben vacak kis fényképezőgépem csak ilyen elmosódott képet tudott róla és a kezeit épp összetevő Deák Lászlóról produkálni. A képeken sorban: Deák, Gömöri, Mezey és Lackfi, L. Simon és Lackfi, Papp Tibor és Deák, valamint a közönség, középen Flórával, feleségemmel.

Li Taj-po inkább bort iszik

Egy iwiw-es topikon (aki ismerősöm ezen a "social network"-ön, nézze meg Fórum-hozzászólásaimat) többek közt vicces verseket fabrikálunk megadott szavakból.
Íme itt egy Li Taj-po utánzat rom,rím,rém,rum témára:

Li Taj-po inkább bort iszik

E hegyi rom alatt
azon tűnődöm,
örök idegen:
rím volt-e több
vagy rém az életemben,
s csak bort iszom,
mert a császártól
rum ingyen se kell nekem.

Sercegő zsír, óvatosan bugyborékoló vizes olaj

Deák Lacinál olvasok valamit a sercegő zsírról. Nos, lehet, hogy Magyarország akkor vesztette el végképp az identitását, mikor a hatvanas évek leszorítottságában, a vesztes forradalom utáni kábulatban még abba is beletörődött, hogy ezután olajjal főzünk.

Kartal hazaérkezett

Tegnap Kartal - csuklóján még a kórházi azonosító-szalaggal - hazaérkezett Pilisszentlászlóra. Elaludt fönt egy nagy ágyon,mi lent örömködtünk, lefényképeztem őt is alvás közben, lent meg anyukáját, Halász Évát és Miki fiamat

Hetedike van

Abba, hogy hetedike van,
beleborzongok, nem tudom, miért.
A hátsóablakon kinézve
norvégiai táj fogad, fenyők és komor ég.
Kikönyöklök első cigarettámmal,
majd bejövök és bámulom
a ceruzák hegyét.
Egy Fujifilm feliratú
cédétartó-lemez élén megül a por.

Itt vannak mind noteszaim,
bennük, lehet, fölösleges nevekkel.
Egy gyönyörű Rotring-ceruza, amelynek kemény belével
telefonálás közben a múltkor
- mert néha mégis telefonálgatok -
óvatos kézzel, öntudatlanul
valamiféle tájékozódási pontokat
skiccelgettem egy hosszúkás darab papírra.

E-mail gyorsjelentés Kartal unokám születéséről

Csősztök,
most beszéltem Mikivel, kicsit már összeszedettebb. Mondta, Matyi, hogy kicsit megorroltál, hogy csak az én e-mailemből tudtad meg az eseményt. Nyugi, én se tőlük tudtam, hanem a sok várakozás után fölhívtam a szülészetet csütörtökön 10 körül, és ők mondták, hogy megvan a Kartal, minden rendben vele is, anyukájával is. Miki csak éjszaka küldött egy sms-t, péntek reggel meg tök összefüggéstelenül beszélt - féltem, hogy valami baj van, amit elhallgat. Hál Isten, nincs semmi baj, minden oké.

Helyesbíteni kell, 3 kiló 50 fölött van Kartal súlya, és ha jól emlékszem, Miki azt mondta, olyan 53 centi lehet. Matyi, te mintha 52 lettél volna, vagy ki tudja? de egyikőtök se volt ilyen súlycsoportban.
Mi ma délután 4 körül bemegyünk, addigra majd talán Éva is kicsit kipihentebb lesz, ő nagyon lefáradt, nem csoda. És talán már Kartal se vijjog folyamatosan, ami persze egy újszülött sólyomnál nem meglepetés...
Miki még azt mondja, ha Kartal be nem sárgul, holnap vagy holnapután már haza is engedik őket.
Apu

És ehhez a kapkodó e-mailhez hasonló elmosódott telefon-kép Kartalról.

Nyár van a kertben, de már csak alig...

Ahogy szemlélődöm, ez a pár sor szivárog bele a fejembe:

Éljük augusztus végső napjait.
Nyár van a kertben, de már csak alig.
A Kálmán-körte hangosan pufog,
behúzott nyakkal árny-liliomok
tűrik a bombázást. A birs keményebb
lövedékeitől még jobban félnek.