Csigapörkölt

CSIGAPÖRKÖLT

Csigapörköltöt főzhetnék mindannyiatoknak ma villásreggilere, ha tudnám, hogyan kell megfőzni ezt az eledelt. Kétnapi eső után százszámra lepték el kapálással kevéssé háborgatott, mohos talajú sashalmi kertünk bokrainak tövét a jól megtermett éticsigák. Pontosítom a dolgot: ma szombat van, úgyhogy várnotok kellene vele keddig, egy régi erdélyi szakácskönyv-féléből annyit azért tudok a dologról, hogy ha mind összekapkodnám is őket hirtelen, három napig száraz homokban kéne tartanom őkelméket, míg kitisztulnak: kieresztik magukból zöldesfekete kukacaikat, ami nélkül , gondolom, kesernyés lenne a ruganyos csigahús. Egykor minden jobb erdélyi kamrában tartottak ilyen csigaládát -olvasom ugyanott. Aztán már csak forró víz kéne, kicsi vaj, megfelelő fűszerek, meg só, sok só. Aki a tenger gyümölcsei közül az amúgy magában ízetlen, jó ruganyos-rágós, szép fehér húsú tintahalat szereti fokhagymásan, fűszeresen, annak lenne való a csigapörkölt. A pépesre megdarált, házába visszagyömködött vajkrémes csigát, amit már nemcsak a Nagycsarnokban, de fagyasztva, ronda alufóliába parcellázva plázák mirelitládáiban láttam fagyoskodni, csak azoknak ajánlom, akinek a fogai már mind kihullottak.
No, ez mind csak elmélet. Lusta vagyok,várni se szeretek, várakoztatni se akarlak benneteket három hosszú napig, hagyom a csiganyájat békén legelészni tovább...