De minden egyébnek is volt, van és lesz illata. Ha lesz… Mostanában, hogy az irodalom leszámol a befejezett és tanulságos történetekkel, és csak nyilakkal és utalásokkal bökdös az élet szétrugdosott mozaikdarabkákként szanaszét heverő úgynevezett értelme felé, én miért ne kíséreljem meg a megfoghatatlant: múlót és keletkezőt az ellebbenővel ábrázolni?
A meggyfaszipka szaga például:
Feri bácsi, keresztapám nevezetes készségeinek illata. Boldogtalan, aki még nem érezte a lemetszett meggyfaág illatos füstjét, amihez a színes meggyfalevelek induló rothadásának illata is hasonló. És ó, boldog idők, amikor még szinte mindenki dohányzott. A jól kiszívott pipáknak is kellemes illata volt, csak az olcsó szivarcsutkák voltak büdösek.
A sallerozás!
Egy másik feledhetetlen illat gyerekkoromból a gyakran kipukkanó biciklibelsők javításakor fölsistergő „saller” illata. Nézem a Bakos-szótárban : saller ném, műsz kilyukadt autó-, motorkerékpár- és kerékpárgumi gyors, helyszíni vulkanizálásához használt gumilapocska.
Téglalapalakú, sárga fémdobozkában árulták; csak rá kellett szorítani a lyukra, meggyújtani, és mint valami hatalmas var a térdünkön támadt sebekre, füstcsíkot eregetve, sisteregve azonnal ráforrt a belső sima gumijára, amin ráadásul még, ha elég új volt a belső, hintőpor-illat is érzett.
--------
És, mint a mellékelt fotó mutatja, még van itthon sallerom. Orosz gyártmány, mint annyi minden gyerekkorunkban. Veloaptecska - magyarul talán : bringa-patikácska (ma így mondanánk: mini bringa-patika) benne kész sallerok, sőt kis fényes reszelő-lapocska is a sérült hely ragasztás előtti megkapargatásához. Ennek a reszelő lapocskának a nevét persze talán csak Balla D. Károly tudja oroszul, illetve ukránul vagy ruszinul...
Én még a sallert se tudtam...
VálaszTörlés