Hogy ez a félénk kérdésfelvetés vezet-e bárhová, még nem tudom, mindenesetre Tituszom, aki voltam, illetve talán kezdtem lenni tíz-tizenkét évesen, ha egyedül maradt az egyetlen nagy szobában, ahol a kis család lakott ( fater munkában, anyja az ormótlan babakocsiban talán a Népligetbe tolta nála tíz és fél évvel fiatalabb, csecsemő kishúgát, nem a török-lerántó bajszos vitézt, hanem magát a törököt mintázta meg és játszotta a jobb időkből maradt egyetlen bútordarab, a fehér, imitt-amott aranyzásokat őrző toalett-asztal jókora billenős tükrében.
A kellékek: egy szétfoszlott, fakó-bordó selyem paplanhuzat épen maradt darabjai: egy nagyobb "kaftánnak" egy kisebb, ám hosszabb selyemcsík turbánnak való. Kezében pedig, handzsárok híján egy alig tizenkét centis pengéjű, ám ugyanannak a jókora szobának sarkában álló satupadra rögzített villanyköszörűn élesre köszörült ráz papírvágó kés, sajátos módon dőltbetűs FUTURA felirattal.
Köpeny, azazhogy kaftán a vállra, a turbán körülményes föltekerése, a toalettasztalon heverő kevés szépítőszer közül a vastag "szemceruza", amivel pufók arcára és fitos orra alá szakállat, bajuszt vonalkáz, - ezt még ülve -, majd a billenőtükör megfelelő szögbe állítása után hadonászás a "tőrrel", grimaszok, és az Egri csillagokból, hisz a nádorfejérvári csatáról akkor még semmi kútforrás nem került kezébe, az összes török (valójában arab) csatakiáltás többszöri elismétlése: - Allah akbár!, Allah kerím! és biszmilláh-ok és ar-rahmánok és ar-rahímok bőségesen.
Az egész előadásból azután a "törökségtől" való megszabadulás volt a legidőigényesebb: összehajtogatni és a csak általa ismert dugihelyre visszacsomagolni a kaftánt, a turbánt, a FUTURA-feliratú tőrt, majd a foltosra fakult másik, fürdőszobai tükörben hideg vízben sokáig dörzsölve megszabadulni az álszakálltól; mert ugye meleg vizet hetente ha egyszer generáltak a fafűtésű rézhengerben, ami így legföljebb pohos csillogásával és időnként kibocsátott félelmes hangjaival valami moccanatlanul figyelő szpáhit formázott...
---
Előző Titusz-bejegyzéseimben sokallhatjátok - vagy kevesellhetitek - a tituszregényírás technikai megjegyzéseit. Aki idáig eljutott a toalett tükörben fölvillanó kicsi török kalandjaiban, azt talán érdekli, hogy Petelein, Csáthon, Gozsdun, Kosztolányin, Babitson, Örkényen és Mészölyön kívül Titusz, a leendő építész és magyartanár Nádas Péternek ha nem is saját törökjét, de Saját halálját is haszonnal forgatja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Igaz, hogy villanyköszörű, de a tőr nem ráz, hanem: réz. Bocsánat, azaz, ahogy "törökül" mondanák:
VálaszTörlés- 'ászif dzsiddan, bégek és basák!