Az illatokról, sallerról és egyebekről készült május 14-i bejegyzésemhez az egyik legnagyobb élő magyar vegyész (testmagassága jóval meghaladja a hat lábat) a következő megjegyzést küldte. Ja, bizonyára azért is ilyen nagy illatszakértő, mert az orra mérete is eléggé tekintélyes.
"Az illatokról írott blogbejegyzésed nálam telitalálat volt. A saller szagára jól emlékszem. Olyan volt, mint a mi házi készítésű füstös lõporunk szaga. Mi hazai sallert használtunk. A doboz keresztmetszete a saller alakjára hasonlított. Valószínűleg 5 saller volt benne, és a doboz teteje volt kiképezve a gumi megkaparására alkalmas eszköznek. Volt hozzá egy sallerszorító. Annak három karja volt szimmetrikusan elhelyezve, amiket rá kellett helyezni a saller széleire. A saller töltetén volt egy nagyobb kiemelkedés. Azon kellett egy gyufásdoboz oldalát végighúzni, amitõl a töltet meggyulladt. A sallerszorító talán még ma is megvan valahol otthon.
Minden lakásnak megvan a maga szaga. Ma már ezt kevésbé észlelem, mert szaglásom foglalkozásomnak köszönhetõen az évek során romlott. Nagyon szerettem az asztalosmûhely illatát, amely az udvarunkban volt. Egyszer valamiért bevetõdtem unokanõvérem spájzába. A füstölt kolbász és az aszalt alma illata valami rendkívül kellemes illatösszeállítást produkált. Külön kategória a borospincék illata.
Minden embernek is megvan a maga szaga. Ez néha kellemetlen, de nem mindig. Amikor az általad is ismert nagy múltú, ám gonosz cégnél dolgoztam, felmondtak egy nõnek. Pityergett szegény, és megváltozott a szaga.
Sok mindent el lehet felejteni, de a szagokat és az illatokat nehezen. A szaglás központja nem a nagyagyban van, mint a többi érzékszervünké, hanem az agynak egy ősibb területén. Valószínűleg a kisagyban, vagy esetleg az agytörzsön, erre nem emlékszem pontosan. Erről a még élő nagy magyar biológusok vagy sommelier-k valamelyikét kellene megkérdezni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése