1. hagyományos novellaforma: a századelő, századközép lélektani novellaformájának átörökítése, a szimbolikus-érzéki-érzelmes alaphangú legkorábbi szövegek (Vadvizek), illetve összefogottabb közvetlen történetmondás (Sötét jelek)
2. redukált történetszerkezet, funkcionális nyelv, tömörítés, kompozicionális ökonómia (Jelentés öt egérről)
3. riportszerű, dokumentáris tény-nyelv, nem fikciós elbeszélés/leírás, tudósítás (a Magasiskola óta több kötetben olvasható)
4. utalásos narráció: parabola, metaforikus, szimbolikus jelentéssugalmak elszaporodása – történetelvű és nem fabuláris szerkezetekben
5. nem egyidejű szálakat egyidejűsítő szövevények, a linearitás megszüntetése, merész szüzsés eljárások, összevonás, elhagyás, vágás, szokatlan szövegalakító műveletek (a Nyomozással kezdődően)
6. az elbeszélhetőség és az elbeszélhetetlenség tematizálása, prózai önreflexió, érzékelhetővé tett narráció, a leíró és a reflexív elem együttesének jelentősége (különösen a hetvenes évek első felében)
7. esszénovella (pl. Adagio, karácsony), bölcseleti fragmentum, szemlélődő próza (Kafka Betrachtungen-fogalmának értelmében), az Érintések s ezekkel rokon, gondolati anyagon alapuló miniatűrök, chipek, clipek, rövidtörténet-formák, naplótöredékek
8. archaikus nyelv, idézéses, betétes építkezés, a fragmentalitás/kiterjesztés együttese (Fakó foszlányok…, Pannon töredék)
9. a történetmondás megőrizve meghaladása, revideálása, megújítása, gazdag epikai anyag jelzésszerű, szálakra bomló, rendhagyó szövevénye (a Szárnyas lovakkal kezdődően, a nyolcvanas, kilencvenes években)
10. alternatív prózaformák (kisprózában és regényszerkezetben, pl. Variations désenchantées, Hamisregény)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése