Móser-kiállítás, szétolvasás, átírás, el-írás

Ma este lesz Bicskén Móser Zoli barátom, egyori egyetemi társam (hogy ne csak egyre az általános iskolai osztálytársakat emlegessem) fotókiállítása. Sajnos nem tudok ott lenni, de penitenciául és szórakozásul napok óta Mészöly Miklós 1989-es Volt egyszer egy Közép-Európa című könyvét olvasom, amihez ő készítette a fotókat. A kiállításhoz is, ehhez az immár 21 éves könyvhöz is gratulálok. El kellett jutnom a vaskos könyvben egészen az 589. oldalig, hogy megtaláljam a Titusz-könyvemhez szóló varázsmondatot:
" Ha bejönnek a törökök, megverjük a popsi-mopsijukat, bizony!"
(Találtam egyébként ugyanitt egy pár Kukorelly-mondatot is, ami csak annyit bizonyít, hogy kortársak hatnak egymásra: "Persze, azért bizonyos célra...Vagy Nini? Irma és Karolin? Matild? Ezek sem. Most valahogy nem. Akkor már inkább Andel.")
Mészöly szeret el-írni másoktól mondatokat: Bibliából, régi levéltári iratokból, és fontos és ismert, vagy ismeretlen, de számára mégis fontosabb szerzőktől, és így tesz az őt követő nemzedék is: szét-olvas, át-ír: keressük a titkos elír-xírt?(sic! – csunya törökök!)
Versíró- és fordító koromban így írattam el egy Csokonai-verset egy koreai költővel, Yi Kyu-boval, akkor, mikor Mészölyt is kamaszos lendülettel meg akarván haladni, Közép-Európa határait nemcsak a Közép-, de egészen a Távol-Keletig kalandoztam, mellesleg azért egy Mészöly-kedvenc, Krúdy Szindbádja nyomában.

„Anbácsi” megjött Koreából


( Kevin O’Rourke angol fordítása alapján)


Anbácsi,- ahogy a legkisebb unoka elnevezte, Anbácsi megjött Koreából.
Hozott sok koreai babát a sok unokának, magának egy dolgot hozott, és azt most nektek adja: Yi Kyu-bo ( már a név kész ajándék), szóval Yi mester versét a Shihu Fogadóról.


Borzalmas a hőség!- Ismerős panasz.
Fülledt nyári nap volt. (Egy út mint amaz.)
Tea-kuruzslással kísérletezem,
hó olvad a számban, vagy csak képzelem.

Shihu Fogadó, te fenyődonga-ház,
ősz van csontjaimban , ki-kiver a láz.
Nem érti a szolgám, minek heverek,
hogyan is érthetné, szinte még gyerek.

Hej, valaha mennyi tágas, szabados
vad vállalkozásra voltam hajlamos!
Nem szállok hajóba, s elvisz a folyam.
Egy part, mint a másik, épp ugyanolyan.

Elmorzsolom már itt vénnapjaimat.
Nem vásik az ember, ha veszteg marad.
Eleget utaztam földet és eget,
S elírta egy magyar legjobb versemet:
„Kedv, remények, Lillák, Isten véletek.”