Sajnos elmosódott kép, de ötven éve történt, hogy fölállítottak a hátsó sorban jobbról negyedikként a VIII. kerületi egykor Simor, addigra már Vajda Péter utcai fiúiskola végzős VIII.b-jének tablóképére. Az alábbi verses pillanatkép meg még régebben rajzolódik elém. Szepi bácsi (Szép Károly) testnevelőtanárunk, későbbi kosarasedzőnk az első sorban, a jobb szélen ül. (Készülő, lassan, elhúzódva készülő: Hapax legómena- Egyszeri olvasatok c. verseskönyvemből):
Az első Lopakodók a MUK* idején
Hol voltak még akkor a Lopakodók, a mattfekete kémrepülőgépek? Az ötödik bének azonban Szepi bácsi már ötvenhét tavaszán megtanította, hogyan kell abszolút zajtalanul elérni az alagsori tornatermet, illetve először a tornacipők és klottgatyák szagától bűzlő pince-öltözőt.
A módszer: semmi sarok! A talpak közepét a lépcső élire. Addig gyakoroltuk, míg a harminc-harminckét kölyök, mind ormótlan bakancsban, fateroktól, nagyobb tesóktól örökölt félcipőkben - némelyik lábbelin még orr,- sarokvasak!- le tudott jönni észrevétlen, és el tudtunk zajtalan haladni Bütyök, az Igazgató ajtaja előtt is, ki pedig magasabb pártmegbízatásból nagyon is éberen ügyelt, nehogy egy MUK is essen a Simor utcai fiúiskolában.
*MUK: Márciusban Újra Kezdjük elterjedt pesti falfirka ’56 november 4. után
Látom a Neten - ahol időnként kiváncsiskodom, mit talál rólam a kereső - hogy a www.wyw.hu-n valaki maximális pontszámmal értékelte a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható Aranykor, ezüstkor, vackor kötetkémet. Mivel ide versesblogokat is föl lehet tenni, föl is tettem ezt a hajónaplót, de hogy vers is legyen tényleg, idemásolok valamit egyik utóbbi költői kisérletemből, melyben egy kitalált szingapuri költőtárs verseit "fordítom". Már jött ilyen a Mozgó Világban, Pollágh Péter meg azt igéri, jön nemsokára a Prae-ben is.
Noo-wan a kicsi, közeli dolgokra meg illatokra ámul
(Midőn E.P. magyar prózaíróhoz hasonlóan versként olvasgatta a Tractatust)
Kicsi, közeli dolgok. Neked magadnak. Wittgenstein egyik fordítója említi az ilyen ráébredéseket. Tudod,, (két vessző!) egyszer csak megvilágosodik, földereng az, hogy mégsem úgy.
Ezt a Faber-Castell irónt, teszem, csak nagyon függőlegesen lehet használni arra: írásra, amit kicsi, közeli dolgok rögzítésére általában egy-egy szál cigaretta oszladozó füstjének kíséretében végzel. Cseres azt mondta, naponta megkínálja magát a papírral.
Nyelvjáték helyett mondod: közlés-színjáték. S bár Dublinban W. is sok rossz háborús vajat szagolt, te most a mások által mellőzött illatokkal, vagy nézzük a dolgot a hardver szempontjából: orroddal teszel valamit hozzá a bécsi, cambridge-i, dublini pontosfogalmazó megjegyzéseihez.
A kérdések más barátaitól kérdem: hogy van az, hogy a kicsiben, szaggatottban megorrontjuk néha a nagyot, s ha figyelmesen szipákolunk, egy-egy múlékony pillanatra, mintha az öröklét füstölne orrlikunkban?
***
Ingres-papír vagy gyűrött Pravda
Már azt hitte, hogy minden elveszett, de nézd, ámulatára a sok hiába-vesződség mégis mind javára fordult, midőn vénségére rajzolgatni kezdett.
Ennek már úgy fogott neki, hogy tudta, rajzoláskor mindegy mi akad a kezébe, Ingres-papír vagy mint ínségében Uitznak: pár oldal gyűrött Pravda.
Ha a nyolcvanat is megéri, lehet, hogy majd zenét ír vagy új táncokat talál föl: hűséges Füst Milán-tanítvány. --- Noo-wanról még annyit, hogy ha ezt írjátok a keresőbe, talán nektek is előjön, hogy valaki, magyar bloggoló, igaz "vietnami" nemzetiséggel már nicknévként is fölvette.
Még tavaly nyáron fordítottam pár német verset a Goethe Intézet-Lyrikline pályázatára,onnan semmi visszajelzés. Tegnap este viszont, a Bajza utcai Open Reading Kalász Márton-estjére, tisztelgésül a sok német verset fordító egykori kolléga Összes verse megjelenése alkalmából(körülbelül akkor dolgozott a berlini magyar kulturális központban, mikor én a kairóiban)elővettem a Monika Rinck verset, és Kalász nagy örömére fölolvastam. Kiderült, a fiatal rajna-pfalzi költőnő Kalász lányával, Orsolyával együtt nagy lendülettel fordít magyar költőket, és hát a kedves öregúrnak az én fordításom is tetszett. Tetszett a Versmondó kéthavi folyóirat jelenlevő főszerkesztőjének, Kiss Lászlónak is, és elkérte közlésre. Tanulság: ha valamibe az ember munkát fektetett, kár kidobni; ki kell várni, hol lehet alkalmasan elsütni a "terméket". A Versmondó informatív és színvonalas: legutóbbi számában szép Cs. Szabó László dolgok, egy Debreceni Boglárkától pedig a következő bölcs Benedetto Croce-idézet:A fordítások olyanok, mint a nők, vannak közöttük csúnyácskák, melyek hűségesek, és vannak köztük hűtlenek, de gyönyörűek". Döntsétek el, a Huss! melyik kategóriába tartozik? Monika Rinck
das phüh für arsenij da ist der innigste wind, der zu einer brücke sich krümmt über die das phüh in begleitung von sylphen hinweggeht so sanft ist noch nie ein molekül in bewegung geraten so weich hat sich noch keine einzige welle gebreitet, gelüpft und wieder gesenkt in ihr mikroskopisches tal, zusammen getan hat sich die luft zu einem bogen mit anfang und ende den man sehen könnte, wenn man ohne schwere wäre wie du. so hat noch keiner die codierten welten der vögel verstanden nicht ihre schreie, ihr tirili und das tschilpen nicht, auch nicht das trockene rascheln der federn bei landung, wut oder rast sondern das, was die antwort der luft auf die frage ihres fluges ist. eine konsonantenschwebe, ein luftzug um ein ü gehegt, ein wirbel eine spur, ein verstecktes phüh das zwischen ihren flügeln lebt.
Tokai András fordítása:
huss!
arszenyijnak
im támad szél magától, szél, amely egy híd alá lebukva halad tova. egy huss! – az hajtja szilfidek kíséretében oly könnyű, hogy egy molekulája se libben el amint mozog olyan laza, hogy hullámot föl nem borzol, fölhúz majd újra lemerül a mikroszkopikus völgybe, együtt a kezdet és a vég, egyetlen légi ívben amit csak oly egyén pillanthat meg, ki súlytalan, akár te vagy. lásd nem bírta más a madarak titkos világát megérteni se ricsajukat, trilláikat, csiripelésüket, se száraz zörgését tollaiknak ha földet érnek, se dühüket se nyugtukat hanem csak azt, hogy a szárnycsapások kérdéseire mit válaszol a lég. mássalhangzóköd,egy kis huzat az ú betű körül, kis örvény, fakó nyom, titokzatos huss! az, ami ott lakik a szárnyaik tövében.
Az első igazán szép tavaszi nap, 20 fok körül. Még a napernyőt is ki kell feszíteni, úgy vakít. Pucolok jó sok diót, közben látom, már nől a medvehagyma, mást nem is igen ültettem tavaly, nől ami nől magától. Dolgom végeztével olvasok, mert hisz olvasni, a bolond is tudja, sokkal jobb, mint írni.
50 éves általános iskolai találkozót szervezünk. Osztályunkba, a VIII. kerületi Vajda Péter (Simor) utcai általános fiúiskola 1960-as VIII/B. osztályába sok leendő híresség járt, de talán Pingi vitte a legtöbbre, az a Pingiczer István, aki a 60-as 70-es években motoros akrobataként, aztán később gyorsasági motorosként majd gokart versenyzőként szerzett magának hírnevet. Lásd a videót is: http://www.dailymotion.com/video/x445la_angyal-pingiczer-cest-enorme_fun
Különben nincs új a nap alatt. Ha akarom, slam volt már az is, amit a Belvárosi Művházban és egyebütt művelt Szkárosy Endre, Szilágyi Ákos, Ladik Katalin a 70-es, 80-as években, vagy ami pl. a Magyar Műhely kiadásában 1999 megjelent Carls Carlsson-kötetben olvasható: ld. az Irodalom Visszavág cikkét:
http://www.iv.hu/modules.php?name=IVlapok&op=viewarticle&artid=303/ Carls Carlsson azóta is különféle neveken: Kampó Igric, Pető Tóth Károly, Háti Yeti - az egyik legszorgalmasabb blogger és magamutogató a hazai webes oldalakon.
Megvolt a tegnap este, "visegrádi országokból" érkezett zsüri, akik sajnos nemcsak magyarul, de angolul se igen tudtak. A 17 beharangozott versenyzőből 3-4 amerikai el se jött, aki amerikai eljött, elég béna volt, egy nagyon jó nigériai gyereket meg diszkvalifikáltak, mert zenére adta elő törzsi hangzású kitűnő számát. Végül győztek a hivatásos repperek, a fantasztikus Busa Pista DJ, egy nála sokkal hosszabb gyerek, akinek nem sikerült megjegyeznem a nevét, jó volt Matits, legjobb egy kis cseh lány, akiben a közönség is, én is a színésznői képességeket díjazta. Nem jutottam az első ötbe - nem sok híja volt, vagy talán semmi, mert a számolás se ment valami jól az önkéntes számolónak, aztán nagy volt a füst is, az elhúzódó második rész előtt hazajöttünk. Még a szomszédék macskáját is be kellett ereszteni a lakásba. Gyukits a Tilos rádióban is, meg az esten is sokat beszélt a slam amerikai eredetéről, Hogy mi ez az egész slam, arról legérzékletesebben egy jó egy éve megjelent Népszabadság-cikkben olvashatni: http://nol.hu/kult/lap-20090406-20090406_2-18
Az első képen Gyukits csitítja a közönséget, aztán a közönség Flórával, velem, egy jó vastag pinceoszloppal - micsoda házak, micsoda pincék a Király utcában! megnéztük a Pekáry házat, ahol Krúdy lakott, de több Pollack-ház is van- fele puccos, fele lepukkant- , aztán én, mint óvatos szlemmer.
Máris hallok régebbi előadásokból egy eléggé raccsoló gyereket, háttérben furulyazenével."Teszem, amit a zen akar, és hagyom, hogy a zenekar...". Én zenei aláfestés nélkül, kevésbé raccsolva, sőt a KR hangcsoportokat kifejezetten kihangsúlyozva kb. ezt fogom ma este 8 után elszlemmelni:
Nem elég nagy a kriksz-kraksz azon a Tilos-plakáton! Diszkreditáljuk kicsikét jobban azt a fránya diszkriminációt, mer ugye: már a kromoszómákkal kezdődik a krimi, azzal hogy Ádámba vagy Évába kerül több az ipszilonokból. Aztán kronológiánk során működni kezd a díszkrimi - én inkább thrillernek nevezném -: krupiék ügyeskednek, krajcáros gondokkal küszködünk, és általában nincs más választásunk, csak hogy krachnak vagy krízisnek nevezzük el a végeredményt. Nincs is más gyógyszere ennek,feleim, csakis a krampampuli, vagy: durvább esetekben a crack.
Akik magukat demokrátoroknak csúfolják, azok általában velejükig krudélisak vagy fogalmuk sincs, mi a credibility. Hisz tudjuk: A krétaiak mind hazugok. No de legalább azon az egy kopár szigeten így nincsen diszkrimináció.
Kiből lesz "kreatív"? ki marad meg kreténnek? Kitör-e megint a Krakatau vulkán kártere vagy csak a mélyben fortyog a zizzó krumplipüré?
A kritikusok lehetnének ennek a megmondhatói -vagy a Slam poetry concours zsűrije- csakhogy se a kritikusokat sem a kreditpont-osztogatókat nem kedvelik annyira se a Kremlben, se itt a Sirályban.
Esetleg jobban kellene alkalmazkodni az új KRESZ-hez. Ha nem lenne tele az is tiltással meg olyan sok jobb- meg balirányú megkülönböztetéssel. (Na, pont az ilyen ronda hosszú magyar szavakat kéne legislegelőször diszkreditálni!)
ÉLJEN A SPIRÁLIS KÖZLEKEDÉS! Püff neki, ezzel nem visszajutottunk megint a DNS-ekhez?
Porka havak esedeznek, de hó reme, róma, Bényomoztunk a Sirályba, de hó reme róma... Ajtó előtt nagy rőt ökör, de hó reme, róma, annak fele regősöké, de hó reme, róma, hátán hosszan sült pecsenye, de hó reme , róma, annak fele slammereké, de hó, reme, róma.
Vagy - talan - telen című versemnek ezt a rövid angol rezüméjét:
Everything lessens, vanishes, fades away and terminates:
Spring weeks Summer days Autumn/Fall hours Win terminates
Ja, és aki nem tud eljönni, az hallgassa a Tilos Rádiót, FM 90.3
Reggel vidám az ember, délelőtt egyenesen boldog, mikor nagylányával és kisunokájával találkozik, a délután meg az este aztán csupa bosszúság: valami kéretlen e-mail ömlik folyamatosan a leveleim helyett, kikapcsolódtam a világból. Már sejtem a megoldást, de ahhoz várni kell. Várni kell ma reggel a vízórást is, aki ki fogja cserélni a tök újnak látszó szerkezetet, mindegy,kivárom ezt is. Eszembe jut VÁRÓHAJÓM.
Hol szűket és szürkét kanyarul, amit Dunának hívunk magyarul, én, félelmeiben dadogó, részegségig kijózanodó, ha nem nézem túlnan a vérző, nagy lovat, az innenső parton egy veszteglő hajó testére sütött szégyenében minden reggel megélem fenyegettetésem... és megszámoztatásomat.
302-es állóhajó! Ugye, hogy futni volna jó, túrni, halakkal vetekedve, zöld habokat, nem így csüggni a vízbe, szorítva a vas bakokat, mint szégyenében halált akaró, de ki tudja: a halál sem bélyegtelenít.
Fut a víz, ütemes vonulástól dübög a híd.
*
T.A.: A Gellért-hegyi ló és a 302-es állóhajó. Részlet. Ld. Aranykor, ezüstkor, vackor, Orpheusz, 2006.)
Nekem dupla ünnep mindig a Március 15. Petőfin, Kossuthon és Széchenyin (meg az aradi Tizenhármon) kívül Márta lányom születésnapjára emlékezem, amihez ugyan Petőfinek már alig volt köze, de rémlik, hogy a szülészorvos Radnóti volt, magára a nagy eseményre pedig a Vas (István:)) utcai Kórházban került sor. 1975-ben nagy influenza-járvány dúlt, négy napig nem engedtek be Mártikához. Remélem, az idei enyhébb influenza megengedi, hogy négy napnál hamarabb személyesen is gratuláljak neki. Isten éltessen sokáig, kedvenc kislányom, Márta! (Hogy sértődés ne legyen, ahogy szoktam, leszögezem: kedvenc nagyfiam Matyi, kedvenc kisfiam pedig Miklós...) A képen Márta Panka lányát, kedvenc lányunokámat hintáztatja márciusi hóban, hogy egész évben ilyen szépek és vidámak legyenek/maradjanak mind a ketten.
Born in Debrecen, Hungary, 06 May, 1946.
Poet, prose writer, translator. Lives in Budapest.
Graduated in 1970 from Roland Eötvös University of Arts and Sciences, Budapest,
M.A. in Hungarian and English Language and Literature. Till 2006 retirement worked as language teacher, international relations officer at the Ministry of Culture, more recently at the Budapest Univeristy of Technology and Economics.
Publications from 1969 on in literary magazines and daily papers.
Collections of poems:
Ideiglenes emlékművek ( Provisional Monuments) 1985, Szépirodalmi Kiadó
Aranykor, ezüstkor, vackor ( Golden Age, Silver Age, Irony Age ) 2006, Orpheusz
Translations: Arabic poets, Thomas Kinsella's poems mainly in Nagyvilág and Somogy literary magazines, American thrillers at Generalpress Editions.
Short stories and other prose: Élet és Irodalom weekly, Ezredvég and Holmi magazines.
Suggestions or corrections for the editor? Click here.
Életem egyik legkülönösebb tapasztalata: váratlanul és minden előzmény nélkül meghal egy tehetséges, fiatal srác. Kiderül, hogy születése óta a lágyékában hordta betokosodott ikertestvérét. Ez a valami, mert valakinek mégse nevezhetjük, harmincvalahány évig ott lapult észrevétlenül valahol a testében, majd kideríthetetlen okokból elkezdett burjánzani, és napok alatt fölfalta hordozóját. Sokan álltunk a temetőben. Mivel íróféle volt, én azon tünődtem, nem fal-e föl engem is valamelyik régóta hordozott témám hirtelen támadt kibírhatatlan dühében, hogy nem szülte meg közös anyánk, vagy legalább én nem segítettem neki mindeddig világra jönni? Óvatosan megnyomkodom a hasam alját, combom tövét, ahol éreztem már néha kósza fájást, bizsergést: ott lapulhat például Titusz-regényem betokosodott embriója? Egyelőre talán csak mint egy szőrös és lucskos kis egérhulla, vagy bagolyköpet. De mi lesz, hogyha dühében burjánzani kezd? És már kétszer annyi idős leszek nemsokára, mint az az egykori, fiatalon eltemetett, tehetséges gyerek.
Tegnap voltam a MÜPÁ-ban(jó nem akarlak szivatni- de tényleg, naaa-, mint FŐVÁROSSY a szegény premvidékit, Rákosborzasztó és Rákosrettenetes után valahol), és ott a hangosbemondó, miután megkérte a nagyérdeműt angolul is, hogy kapcsolja ki a mobilját befejezésül azt mondta:Thank you for understanding.
Egyébként jazz lett volna, ha ez a hülye mai világ ki nem találta volna a világzenét(világ proletárjai egyesüljetek!Pardon Dresch M igen jó, de sztem nem az előző, de Lajkót már megetették, meg néhány széphangú, valamikor kedves ábrázatú asszonynép népdalénekesünket).
Jazz és az É-Afrikai zene együtthangzását volt hivatott prezentálni(baráti népek találkozója) az előadás, melynek első részében négy pasi adott elő valszeg É-Afrikai dallamokra kreált, meglehetősen ellentektüel múzsikát, mívesen. Amit egy arab, a fenti földrajzi helyről a saját dobjával kísért. Ha jól számoltam, akkor mindegyik számuk 5/4 környékén ritmizált, ami azért nekem is sok volt egy órán keresztül, pedig rendesen elő-elő hívom a jutyúbból a Take Five-t az eredeti felálláson kívül is..
Na ezt túlaludtuk.
Ami persze az ilyen típusú különcködéssel együtt jár, az az instrumentumok kiválasztása, valamiféle lant, amit persze a néprajzosokon, bocs etnográfusokon kívül még senki sem látott, oszt villanyosgitár(obligát), a fent említett dob, meg basszus klarnét(mifelénk csuráknak ejtik). No ez utóbbi oly hosszú vala, hogy tartóra kellett állítani, hogy a pikuláló megtarthassa. Megjegyzem a cimbora elég jól kezelte masináját.
Na szünet után bejött először egy négyes, direkt nem írom le ellentektüelül, nehogy fennyenkedésnek tartsad, messzi Ámérikából, három fekete meg egy fehér a zongoránál(zongora-dob-bőgő-szaxi, klasszikus) Azé’ biztos, hogy onnan valók voltak, mer egy szavát sem lehetett érteni a szakszis főnöknek, aki buzgón magyarázott. No ezek bemutatták, milyen lehet az igazi New Orleans-i hang mi New-York-ivá szublimált. Hát fergeteges volt. Én még így szemtől-szembe, akár face to face, nem hallottam ilyen múzsikát, csak főleg fekete lemezekről, na jó, meg a jutyúbból l. mint fent. Persze, mint később kiderült tudnak ők cool-ul is. Na így ringattám magam, mikor belópódzott egy ősz szakállú feketet arab bárd, kezében egy gyerekek által készített hegedűféle, ,(persze elektromos csak az u ptodate kedviért),vonyó nélkül, biztos ott a teve dívik csak, meg három másik fiatal, kezükben valami fémes csörgővel. Ezek, mikor a négyes elkezdett játszani bele-bele kurjongattak a zenébe, zörögtek a zörgőjükkel, meg erőst mozogtak, afféle bár sohsem láttam, de leginkább ősmagyar sámántácra hajazóan.( L. esetleg Tamkó Sirató Károly: ’Fenn a hegyen, körbe körbe, tűztáncot jár három törpe..)
Aztán egyikük kivált, s mintha Mojszejev bátyó trupp-jából lépett volna ki, guggolva, erőst rugdalta széjjel lábait, ami persze elég nagy kunszt volt, de az előzőekben leírt muzsikához aligha illett. Ez a művelt népnek igen tetszett, én meg félhangosan mérgelődtem. Ja még valami, gyolcsból köntös, meg nadrág volt rajtuk, meg csúcsos fejdíszt viseltek, meg ha jól emlékszem mintha efódhoz hasonló is lett volna a nyakukba akasztva.(Persze, lehet mindez authentikus, nem tom.) Nekem az volt az érzésem, mintha egy elegáns helyen, a művelt fennsőbbrendű intelligenciához való tartozásomat avval kellene kimutatnom, hogy társaságukban az általuk finomnak tartott fűszeres kelkáposztafőzelék-marhapörkölt(csakis puha lábszárból)-vaniliás+epres pudingot( mint a fúziós konyha csúcsát, mondjuk) rettentően élvezem.
Hát egy frász nekik. Elcsesznek mindent ezek a buták. Sajnálom szegény ámerikásokat, hogy a biznicc érdekiben így el kellett adniuk magukat. Meg a meghrebeket is.
Külön-külön igen, de együtt…
Ami halmazati bűntény, hogy a 16-fik sorban ülvén a fszten, a fülem majd szét repedt. Mert az a barom szokás járja ma, hogy mindent a tutti fölé kell hangosítani. S mivel a hátunk megett volt a csodasztal, ahol ezt három, sztem botfülű, intézte, az est végén még jól le is hordtam őket, hálából.
A St. Theresat, meg csak úgy küldöm, esetleg okulásul.
Ideges
Fel!Támadunk- betenni!
I
-----Original Message----- From: Tokai András [mailto:tokai@externet.hu] Sent: Saturday, March 06, 2010 8:11 PM To: máthé dénes Subject: Re: tegyem, vagy ne tegyem
Köszönöm!
Hát izé, köszönöm a kérdést! A szöveg tulajdonképpen az BKV-shoz kapcsolódott, meg arról, hogy tulajdonképpen mire is kelletett háromszor(dreimal) a Rigó utca elé alázkodnom, míg kétszer 20 poén után, nehezen, ohne ásszal, utoljára (drittenmal) elértem a papírt adó szintet. Tulajdonképpen a köztünk szolgált nyelvszakosoknak, jelesül persze az angolosoknak, közöttük is a fordítgatósoknak, szólt. Úgy általában, pedig a Csokonai igazságát, l. idézett vers látom, manifesztálódni.
Vissza a tényekhez.
Az előzenét (tehát a nyakig ellentektüelt) az Anourar Brahem nevű formáció okozta, az ámérikás jazzt Archie Shepp adta, hozzájuk csatlakozott aztán Dar Gnawa. Na mint olvasom, az ámérikások, már jártak kis hazánkban, és akkor Dresch Miskával tettek is valamit közösen (Hungarian Bebop 2002).
No ez az ámérikás, az ismertető szerint, már régolta (60-as évek) érdeklődik az ősi szülőföld zenéje iránt, így hát a kapcsolat, amit később e világzenei motívum is erősített. Megjegyzés: ennyire öregnek nem látszott.
Dreschéket (igen fáin volt) a Fonóban hallottam, mikor sokadmagával jótékonysági koncertet adott, pár éve. A jótékonyság az erdélyi, augusztusi árvízben 90%-ban lerombolódott székely falu (jelesül Erdővidék) Bikafalva újjáépítését segítette. E koncerten fellépett, még pl. Herczku Ágnes(csak magyar népdallal) is. A falu felépítésében részt vett egy építőmérnöki, építész egyetemista had, innen Bp-ről, olyanok, akik még templomot nem láttak belülről.(Ja a szervezésben motor onokahugom férje ref.lelk. pásztor volt.) Egy évvel az árvíz után, már csak egy sérült ház maradt. S.D.G.
Na döntsön kend!
Ideghes
Ps, másodjára is rosszul írtam, jó : Thank you for your understanding!
Kedhvesh Ideghes!
Kösz a kiegészítést. A T-üteg blog ugyan halódik, de szerintem ennek az érdekes beszámolónak és eszmefuttatásodnak már semmi köze az egykori börgöndi dolgokhoz.
Ha nyitnál saját blogot, abban lenne a helye. Mért nem nyitsz?
Ha mégse akarsz (vagy tudsz egyelőre) saját blogot nyitni, engedelmeddel vendégszövegként belerakom az enyimébe. Ott már annyi és annyiféle marhaság van, hogy pont beleillik.
Nem csak Márta lányom - aki az apai aspirációkat követve szintén prózanyírásra adta a fejét - hanem Amerikába szakadt barátom, Fodor Zsolt analitikus/statisztikus vegyész is azt próbálja kianalizálni belőlem, mért adtam a fejem vénségemre ilyen butaságra.
Nos itt van közelítő válaszom:
"Mért megyek szlemmelni?
Igazuk van, azoknak, akik kezdték, a hagyományos költészet és annak
előadásmódja gyakran tényleg unalmas.
Úgy látszik, amatőröktől és az utcáról jön a friss lendület. Ezért próbálkozom. Tetszett a hangulat, ha néha kissé trágár és hangos volt is.
Ezen a slam poetry-esten is volt rossz angolság, bár a szórványosan jelenlevő külföldiek jól tűrték a magyar gyerekek szokásos dö-it és sz-eit a zöngés és zöngétlen th-k helyett.
Azt meg, hogy létezik a bi- vagy multi-lingual kifejezés, persze kevés magyar szlemmer tuggya, és következetesen two-language meg "mikszt" néven emlegetik a kétnyelvű dolgokat, mert hogy olyanok is voltak.
Blogomban én is azért fabrikáltam mindjárt egy bilingual versikét.
Lehet, hogy következő fellépésemet egy "Régi raggie" című versfeldolgozással kezdem, regös-mondóka átdolgozással:
Bényomoztunk a Királyba, de hó reme-róma. (Mert hogy a Király utcai Sirály kávéházban/gangszínházban vagy hol lesz legközelebb, március 20-án, immár nemzetközi Slam Poetry szesin. (Ez utóbbit időnként zen-dozsókban szesinező Miklós fiam kedvéért írom ilyen japánosan, no meg a Miksztről is ő jutott eszembe.)"
A szlemmeléssel kapcsolatos egyelőre vegyes érzéseim talán valamelyest fölismerhetők a Kőleves ( Kő levés?) cégére előtt készült kis önarcképemen...
MIKLÓS FIAM EGYÉBKÉNT MA ÉPP 33 ÉVES. ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!!!
Magad legyél!
Az Arany- és Nietzsche-tisztelő
Németh G. Béla emlékének ajánlom./
Hordja a felszél az őszi levelet./
Minden lehet még, minden lehet./
Sodródó, elnyúlt felhők alatt/
most kél, most nyugszik a hold meg a nap./
Beszívja a harmat a bodza szagát./
Üzekvő rigóktól zsizseg az ég./
Ezen az egyen túl nincsen esélyed./
Lefojtott tüzedből kifüstöl az élet./
Amit cselekedtél, mind csalafinta/
svunggal suhan vissza, mint az a hinta./
Állj az esőre, hagyd, hogy a szél/
verjen az arcodba vad illatokat./
Szaglássz, mint az állatok, bocsásd ki szagodat,/
s ha úgyis magad vagy,
magad legyél!
