2010. szeptember 30., csütörtök

Egy régi Vas István-levél, amiben szintén fölbukkan Radnóti az ő ifjúkori "kraftausdruck"-jaival.


Vas István, Szentendre, 82 június 1

Kedves Barátom,

         mindenekelőtt köszönöm a Csacsacsát: nemcsak megtisztelő, hanem szép is, jó is. Mentségemre: még mielőtt idáig értem, azt gondoltam: ez alighanem jó kötet lesz. Sejtésem beigazolódott: jó kötet, jó költő.
         Persze, ha valaha írnék rólad (nehezen olvasható javítás: rólatok? T.A.), fölhoznám kételyeimet is. (De ne félj, nem fogok rólad írni.) Verseidben sok a véletlenszerű elem, tétován megválasztott szó, szórend. Ugy is mondhatnám, sok benne a kisérletezés. Ezen Te talán meghökkensz, mert a „kisérletezés” fogalmát ( a költészetben) rendszerint a szertelennel, zavarossal kapcsolják össze. Holott – ezt csak utólag látom – az én ifjúkori hexametereim épp olyan kisérletező jellegűek voltak, mint Radnóti avangardos kraftausdruckjai.* A Te mesterkéltségeid (lám, lámcsak és hasonlók), a választékosságod mind még kisérlet. De a legkisérletezőbb, legbizonytalabb (sic!) darabodat is sajnálnám kidobni, mert majd mindegyikben van valami, amiért kár volna. Legjobb példa a jelenségre a Földalatti utazás. Bravurosak és költőien sajátságosak a „ragyam” szavak benne, de formai kudarc, hogy nem tudtad őket végig vinni, hanem kénytelen voltál a direkt nevekre fanyalodni. De az egész olyan jó, hogy az ember elnézi ezt a hiányosságot.
         De azért felsorolok néhány verset, amelyik véglegesen, közvetlenül és természetesen fogadtatja el magát: A Szfinx megmutatása, Ideiglenes emlékmű anyámnak, a szép Nagy István vers, Anyám utolsó fényképét nézve, Márványtábla a Pimodán falán, Keserű, kis igazság, Sirályok töltekezése, Igazat szólni stb., Lobogj nekem is, Rézkarc, Nászdal, Asurnaszirpál ötlábú bikái.
         A mottó – népdal* az elején – igazi, nem Te találtad ki?
         A címet nem helyeslem – öngól. Az utószó értelmetlen, sőt fölösleges.
         A kéziratot legközelebb beviszem a kiadóba – majd alkalomadtán érte jössz. Addig is minden szerencsét kiván
                                               szeretettel             Vas István

-----
*Kraftausdruck= erőfitogtatás, kunsztozás. Milyen érdekes, hogy Vas ezt a német főnevet a magyar levélben kisbetűvel írja.


A versek pedig, illetve az 1986-os Ideiglenes emlékművek c. kötet, ami a Szépirodalminál jelent meg, olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban:



http://mek.oszk.hu/04400/04409/

* És a népdal, amit Vas esetleg az én leleményemnek nézett:



„Hej, tavasszal, kihajtáskor
Minden pugris lehet pásztor.
De majd ősszel, számadáskor
Az a pásztor, aki számol.”
(Népdal)

2010. szeptember 23., csütörtök

Van néhány levelem Vas Istvántól. Az egyik Radnóti-bélyeggel

Vas Istvánnal - hála Istennek - még az internetes, ímélezős, fészbukkon, iviven üzengetős idők beköszönte előtt
volt szerencsém jó pár mára kuriózummá vált, kézírásos, valódi postai levelet váltani. Néha még telefonon is beszéltünk, sőt megengedte, hogy  meglátogassam, előbb az Európa Kiadó sötét udvari szobájában, majd az akkor még Groza Péter rakpartnak nevezett ( mára mi is lett :Várkert rakpart ? 17.,  a Szántó Piroska-Vas István emlékmúzeum) Duna-parti lakásában, az Erzsébet-hídnál, rögtön az akkor még büdös szennyvizet hömpölygető Ördögárok fölött.
Itt van néhány levél. Az egyikre az Öregúr ( akkoriban, a hetvenes évek végén, nyolcvanasok elején,  pont kétszer annyi idős lehetett, mint én) nyilván nem véletlenül- Radnótis bélyeget ragasztott.

2010. szeptember 22., szerda

Vas István 100 éves Megemlékezés a Petőfi Irodalmi Múzeumban szept 28-án, kedden este 7-kor

Posted by PicasaMég élt Vas István, amikor - hozzájárulásával - ez a versem jelent meg az És-ben, majd jóval később, 2006-ban Aranykor, ezüstkor, vackor c. 2006-os kötetemben is:



 

9 canzonetti


/Kilenc db. kan-szonett/



1. Amikor verset nem vársz

Indul, szerszámot zörget, elkezdődik magától
-                    amikor verset nem vársz -,
működni kezd a szunnyadó gyakorlat.
És fájdalom, és ínség, hála és ostromló vágy
a baltenyérbe hajtott főbe összetorlad.
S homlokodon új sor minden odagyűrt ránc.
-                    Amikor verset nem vársz. –

Kinyílik tulajdon időd az időben
és fölhasított földnek szaga érzik.
Állat nyög, Nap áll felhőközökben.
A mán a tegnap, azon a holnap mind átvérzik
-                    amikor verset nem vársz –
hisz alig vársz már valamit különben.




2.Vakon a nagy vakságban
                                               ugyan mire jutnál?

A szomszéd szobában alszik hitvesed.
Te kútba nézel. És annál a kútnál
hárman álltok: éned, éneked.
A villanykörte világol, melegít.
Ferde fényében látszik foltos pálmád.
A fotelokat ki kell majd cserélni,
bejárták már a „minden testnek útját”.

Vas halhatatlan lesz már nemsokára,

s meghalsz te is, sokkal fiatalabban.
Nyomd el a cigarettád, ne gondolj a halálra.
Közelgő mélyút. Sokáig járunk abban.

Nyugdíjasok találkozója a Báthory 10-ben

Én ugyan a Műegyetemről mentem nyugdíjba, de volt MűvMin-es, (Kulturális vagy Oktatási Minisztériumos, KKI-s), legújabban, ahogy  vicces elszólással Padisák Marika mondta: Nemzeti Erőfejlesztési Minisztériumos nyugdíjas szakszervezeti kollégák meghívtak az az egykori "nemzetközisek" idei találkozójára is.
 (ld. a tavaly szeptember végi blogbejegyzésemet is, amikor ott volt Vida Laci barátom is, aki most sajnos nem jött el.) Ámde jelen voltak:

Baloldal fölül: 
    Bárkányi Zoltánné, Terike,
    Nagy Ernőné, Kati
    dr. Tiwald Miklós
    Mezeiné Somfalvai Edit
    Benczekovits Lajos
Középen:
    Padisák Mari
    Krasztel István
    Marjanek Ferenc
    dr. Boros Róbert,
    Tuka József,
    dr. Stefáni Károlyné, Anci
Jobboldalt alul:
    Benczekovits Lajos
    dr. Rajnavölgyi Géza
    dr. Szilánk Bertalan
    Gáthy Vera,
    dr. Borha Zoltán
Balra alul, a nagy "balos":
    Tuka József,
    dr. Stefáni Károlyné, Anci
    Kollár Józsefné, Erzsi
    Bárdos Deák Béláné, Erzsike
És végül, jobboldalt fölül, ami talán pártállás jele is?:
   Krasztel István
   Tokai András
   és ismét az egyik lelkes szervező: Padisák Mari.

Ja, és a Gáthy Vera meg a Vida Laci is dr.

2010. szeptember 21., kedd

Még egy Titus! - Fearful BUT arrogant

Püff neki! Úgy tűnik, mindenki más megírta már a maga Tituszát, csak én késlekedem.
Miki fiam talált valami antikváriumban egy Titus Alone c. könyvet, ami úgy látom felnőtteknek szóló meseregény. Bár mi az ördög lenne az én Tituszom is, ha nem fabula?

Ez a Titus tanulságosan furcsa lény. A fülszöveg szerint "fearful but arrogant". Azaz: félelmetes, DE LEGALÁBB pimasz.

Díjazom ezt az elírást.

2010. szeptember 20., hétfő

SZÉTÍRÁSOK VII.

Birtalan Ferenc és Bencze Imre barátaimnak ajánlom ezt a groteszkül büszkélkedő, kancsalrímes kis versikét.
Apropója az előző blogbejegyzésben említett "kalongyaszámig" történt szaporodás


Hadd élhessek még kicsinyég,
míg megnőnek a kicsinyek.
Megérdemlem a kocsonyát:
megadtam az Úr kölcsönét.

2010. szeptember 19., vasárnap

Kartal egy éves! Boti meg most lett nyolc.



Nemcsak Panni unokám, de úgy látszik, Kartal is karmester lesz. Kartal ugyan fiú, de nyakláncot hord. Borostyánból, mert az segít a fogzásnál. Nem is panaszkodik, hanem vidáman jön-megy, és
beszél egy furcsa, egyszótagos nyelven. Hja, az ázsiai eredet!

Sajnos ebbe a blogba, mióta megint frissült a lehetséges felület, egyre lassabban lehet képeket tölteni, és a sorrend is viccesen alakul. No mindegy. Boti is most lett nyolc éves, merthogy egy napra két születésnap is jutott: Pilisszentlászlóról, Miki fiaméktól feleségem, Flóra nagyobbik lányáékhoz siettünk Árpádföldre. Ott Boti nyolcadik születésnapját és Szabolcs bátyja névnapját ünnepeltük, kissé már nagyobb tortákkal, mint amilyet Kartal Senvaclavon éppen elfújt.
Hálisten jó sokan vagyunk. Bethlen Miklós, a magyar próza egyik első nagymestere írja Önéletírásában: (kb.) ha a sztambuli és bécsi fogság közbe nem szól, "tán kalongyaszámig szaporodtunk volna". Nos, ha a kalongya egy tucat, akkor nekünk sikerült. Flórával közösen öt gyerekünk és már 12 unokánk van.
Posted by Picasa

2010. szeptember 16., csütörtök

Pankával a Károlyi-kertben

Na most az a kérdés, hogy Panni unokám kalapos, asztaltáncoltató vagy karmester lesz. A focizáshoz még teljesen béna: ez kiderült a Sashalomról nagy fáradsággal és fölöslegesen szállított gesztenyék rugdosásakor. (Fölöslegesen, mert a Károlyi-kert szélén nemcsak Irányi Dániel szobra található (fejem mögött látszik a karmesteres képen), hanem egy szép sor vadgesztenyefa is. Panni focitudásán még gyorsan segíteni kell. Vagy lehet, hogy csak szurkoló lesz? Mert be nem áll a szája...

2010. szeptember 15., szerda

Matyi fiamról találtam egy jó képet

Ez még tavalyi kép. Azóta vajon nem futott ki a Meniscus?

2010. szeptember 14., kedd

Végre némi napsütés

Volt azért már tegnap némi napsütés is.
A tavaszi fagyok miatt egyetlen sárga alma termett a régi, görbe almafán.
Taplógomba termett rajta három is, de azokat levertem. Így utólag látom: hiába...

2010. szeptember 11., szombat

Országos eső

Dsida Jenő:

Országos eső


Most, mikor beköszönt e halk halódás
és a szálas eső sűrűn lelógó
drótja zár köribéd finom kalitkát:
nincs többé levegős, kitárt szabadság.
Pillanatnyi csapongás nem vidámít
gyors tettekre s a könnyedén
kilendült villámmozdulatot ma - földre ejted.
Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis
háza, már a hegyél sem oly közelben
ível, mint azelőtt. A nyűg, a lassú
terhes ólomidő lehullt, kiterpedt
s mint a rossz gumi, nyúlt ki mindenütt a
távolság. Jön a sál, köpeny s az únott
készülés. Kerekeskútad az udvar
végén gúnyosan és öreg mosollyal
gunnyaszt: messze vagy immár onnan is, jaj,
messze, mint az öröm napos vizétől,
messze, mint az igazság kútfejétől.
Esténkint gomolyos, városnyi felhők
tömbjén kell komoran s fázón keresztül
fulladnod, mielőtt a csillagok zord,
nyirkos tüzeihez fölér a lelked.

2010. szeptember 10., péntek

Tituszkodásom kezdetei

Hogy mit keres Dugovics Titusz a Takách családban, annak több magyarázatát is tudom adni. Mint manapság majdnem minden regénynek, ennek is vaskos önéletrajzi háttere van. (A regény, egyáltalán, akkor jelenik meg, mikor a modern öntudat. A regényt előző hősköltemény a kifejlett öntudat előtt uralgó közösségi tudat tükre: mitológia-szerű legendák elbeszélő művészeti tükröződése). Megokoltuk ezt is jó tudákosan! Szóval az önéletrajzi elem: anyám, s főleg nagyanyám oltogatott belém ilyen buzgó tituszkodást és ez az egyik (a sokadik) olyan rétege „önéletemnek”, ami némi elvonatkoztatással tipikusnak lesz mondható.
A valóságos tituszkodást én magam lófarkas zászló és török helyett egy rossz esernyővel kezdtem, annak kaptam el a nyakát , és – legalábbis Anyunak úgy tűnt – azzal akartam hatéves koromban leejtőrnyőzni egy magas, ötödik emeleti párkányról. Tituszom a regényben erősebb injekciót kap a jó magyarrá nevelésből, nagyanyja (anyja?) nagy magyart, ellenállót, stb. akar nevelni belőle, s ezért is a Titusz név, amit az egykori jezsuita szelídült utódja elégedett mosollyal jegyez Tituszka születésekor, 1946-ban az anyakönyvbe.
Titusz így persze egykorú velünk. Pesten nő föl, s az ostoba név miatti állandó ugratásokon, bosszantásokon, b*szogatásokon(?) kívül elszenvedi / boldogan megéli a háborús idők utáni budapesti gyerekek minden megpróbáltatását és örömét. Töltényeket ás ki a kertben, vérnyomokat azonosít az óvóhelyen, dugihelyet ás, miközben a nagy emeletes ház szocializmusra nyitott ablakaiból önfeledt szerelmesek OLA-gumis dobozokat, (meg magát a használt gumit) dobálják ki az udvarra. Kemény próbákat áll ki, hogy a házban alakult két gyerekbanda közül az egyikbe (bármelyikbe) bevegyék. A két csapat, az agyafúrt, kisebbekkel barátságos Cimaj, s a tompaeszű, fasisztoid Kisvars bandáinak csatái, etikai próbái fontosak lesznek Titusz és a regény fölnövekedése során. Még visszatérünk rájuk.

2010. szeptember 8., szerda

Pénteken Macskaszem koncert a Montázsban, este 7-kor. (Vörösmarty u. 75.) Talán megint előadják az én Csacsacsa című megzenésített versemet is?


Talán megint előadják az én általuk megzenésített versemet is?
CSACSACSA
Danse macabre a XX. század végéről

                                                           Ajánlom Vas Istvánnak,
                                                           távoli tisztelettel

Csakis ez, csakis így,
s még egy csak csakazértis.
Nincs magyarázat, csak a csak,
meg a csak, meg a mégis.

Ahogy a táncban elvetemülten
a „csak” szab, a „mért ne?” szabályt
a csípőnek, csuklónak, csoszogásnak,
úgy csa-csa-csa-csázunk neki, hopp!
a csiki-csuki életnek, s táncolva, igen!
a csa-csa-csalóka halálnak.

Titkot ne keress! Hogy beleszédülj
ez az egyszerü tánc is elég, már tudom én is,
és járom becsülettel, míg csak a csak meg a csak
meg a mégis, meg a csak, csakazértis
egy utolsó csa-csa-csatta-nással
velem együtt tényleg elévül.



2010. szeptember 7., kedd

Jön az ősz...

Írtam, - dehogy! fejembe jött ez a kis versike. Félek, nem lesz sok örömötök benne, ahogy nekem se volt, de azért bejegyzem

JÖN AZ ŐSZ ÉS CSONTIG HASOGAT
HISZ ALIG TALÁL MÁR RAJTAM HUSOKAT
VALAMI KAPPANHÁJAT IMITT-AMOTT TALÁLNA
DE CSAK ROSSZMÁJAMAT TÉPI ÉS CSÓCSÁLJA

Születésnap és tűzvarázs

Tegnap a számos híres Neumann János egyikének, vejünknek születésnapján jártunk. Isten éltesse sokáig.

Újabban azzal kísérletezem, hogyan lehet vaku nélkül, különösen gyertya vagy tortán égő tűzijáték fényénél felvételeket csinálni. Az ő születésnapján készült sikerültebbekből kettő.

Kisújszállási rokonok


Kisújszállási unokatestvérem, Nagy Lajos, feleségével Ágival és Ágota valamint Lala nevű ikergyerekeikkel.
Jó egészséget, sok boldogságot kívánok nekik, hűvös időben meg élvezzék szép kemencéjük melegét.
Posted by Picasa

2010. szeptember 4., szombat

Tegnap megint olvastam regényírás helyett

Tegnap füvet kellett nyírni, aztán úgy tetszett a kert a szép időben, hogy olvasni ültem ki a hintaszékbe. Sinkó Ervin Egy regény regényét olvastam saját regényem regényének írása helyett. Érdekes, hogy idén az Optimistákat is kihozta a Noran utódja; vajon azt avagy ezt a régi, újvidéki Fórum-kiadású visszaemlékezést hányan olvassák? Azon kívül hogy Sinkó kopott, szótalan alakként írja le Babitsot 1919-ből, hogy Révai Józsinak kék szeme volt a csillogó szemüvege alatt, kéjes borzongással olvasom Sinkónak első komolyabb munkahelyemnek, a magyar KKI-nak moszkvai elődjéről, a VOKSZ-ról és Aroszov elvtársról, savanyú és döntést áthárító elnökéről írt gunyoros megjegyzéseit. Ó, bár a budapesti ELTE magyar tanszékei helyett az újvidéki egyetemre járhattam volna a hatvanas években, ahol akkor Sinkó Ervin volt a tanszékvezető!....
---
A képen a háttérben Flóra diót tör és közben telefonál

2010. szeptember 3., péntek

Tokai Kartal 1 éves. Isten éltesse sokáig!

Kartal unokám, akiről legutóbb július 21-i bejegyzésemben láthattok képeket, ma egyéves lett.
Isten éltesse sokáig. Apukája, Miki fiam szerint nemcsak hogy jár, de felnőtt módra váltott lábbal közlekedik a lépcsőn, aminek persze megvannak a veszélyei is. Sok szót tud már, s leghangosabban épp saját nevét szokta hajtogatni.
Na, majd meghallgatjuk ezt a mutatványt személyesen is a napokban Kartal lakóhelyén, PilisSzentlászlón. Addig, nosztalgiából egy kép az apukájáról, Mikiről, (és rólam, kairói nappalinkban) mikor hozzávetőleg ennyi idős volt, én meg pont feleannyi, mint most...
Ja, és Miki azt mondja, talált egy angol nyelvű Titusz-könyvet; arra is kiváncsi vagyok