Hiába a hűvös idő, kertünkben idén másodszor is kivirágzott a datúra. Akár a pár éve divatos ricinusról, erről is kevesen tudják, miféle veszélyes gyógynövény. Ezt írja róla a Wikipédia:
A maszlag vagy csattanó maszlag (Datura stramonium) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó növényfaj. Közép-amerikai származású gyomnövény, de szinte az egész világ melegebb vidékein elterjedt, nitrogéndús talajok gyomos társulásaiban. Nemzetségének egyetlen magyarországi képviselője. Manapság dísznövényként is tartják, akár cserépben is, gyakran közintézmények bejáratát díszíti.
Erősen mérgező. A gyógyászati, illetve halálos adag között sokszor alig van különbség; gyermekek számára akár 15 szem mag elfogyasztása is halálos lehet. Emiatt napjainkban az orvostudomány a leveleiből és terméseiből készült kivonatokat alig használja, csak pár alkalmazása maradt, például a Parkinson-kór, köhögés és asztma ellenszereként. Régóta ismert hallucinogén hatása miatt kábítószerként is használják (főleg tapasztalatlan, kockázatkereső fiatalok[2]), azonban ez többnyire egy 4-24 óráig tartó, öntudatlan, delíriumszerű kellemetlen állapotot okoz, amely sok esetben kórházban végződik. A kipróbálók többsége soha többé nem fogyaszt belőle, mivel élvezeti értéke csekély (az élmény gyakran kellemetlen), és emellett nagy a halálos túladagolás veszélye. A homeopátia felhasználja lázas fertőzések, görcsök, pszichózisok, gyulladt szem kezelésére.
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 29., vasárnap
Ma ugyan Mohács szomorú emléknapja van, de én még Nándorfehérvárnál tartok.
Régóta megvan nekem Barta Gábor Nándorfehérvár 1456 c. könyve (Móra Kiadó, 1983)
Barta könyvéből: "A török költő-történetíró, Szeádeddín a maga virágos nyelvén így fogalmaz:
A Duna hátán a hajók megütköztek
S a hit harcosai közül sokan vértanúk lettk.
Sok kapu nyílt meg az enyészetnek...
A trombitk harsogása, a harci dobok ropogása
Betöltötte keletet és nyugatot.
A kardok csattogásának hangja
Az ég kapujáig felhatolt.
Mivel a "vaddisznók" ( a keresztények!) hozta hajók száma kétszerte nagyobb volt az iszlám hajóinál, a muszlim hajósokat csüggedés szállta meg, és futásnak eredtek.
A Száva és a Duna vérfolyammá vált
A zöld mező tulipánszínt öltött."
Most megint előbányásztam valahonnan, és beleolvasva látom, a vízicsatának milyen döntő fontossága volt az egész várvédelem kivitelében. Köszönet a könyv impresszumában fel nem oldott KV-nek, a térképek készítőjének!
Barta könyvéből: "A török költő-történetíró, Szeádeddín a maga virágos nyelvén így fogalmaz:
A Duna hátán a hajók megütköztek
S a hit harcosai közül sokan vértanúk lettk.
Sok kapu nyílt meg az enyészetnek...
A trombitk harsogása, a harci dobok ropogása
Betöltötte keletet és nyugatot.
A kardok csattogásának hangja
Az ég kapujáig felhatolt.
Mivel a "vaddisznók" ( a keresztények!) hozta hajók száma kétszerte nagyobb volt az iszlám hajóinál, a muszlim hajósokat csüggedés szállta meg, és futásnak eredtek.
A Száva és a Duna vérfolyammá vált
A zöld mező tulipánszínt öltött."
Most megint előbányásztam valahonnan, és beleolvasva látom, a vízicsatának milyen döntő fontossága volt az egész várvédelem kivitelében. Köszönet a könyv impresszumában fel nem oldott KV-nek, a térképek készítőjének!
Címkék:
Barta Gábor,
rác sajkások,
török hajóhad,
Zimony
2010. augusztus 28., szombat
SZÉTÍRÁSOK VI, Mi teszi hát a költészetet?
Hirtelen őszben
káposztalepke billeg.
Tán ez a líra
káposztalepke billeg.
Tán ez a líra
Címkék:
költészet,
líra,
mire is jó a haiku
Meg egy kis etológia, magasságok, szőlőszendvics dinnye helyett
Még egy kis etológia (azaz szöcske-viselkedéstan) megspékelve némi viviszekcióval. Megtanultuk az is, szegény szöcske kárára, aki a nagy tanulmányozás közben az egyik lábát elvesztette, hogy a viviszekció élveboncolást jelent. Bizony, a tudomány bajjal jár. És akkor még a művészetekről nem is beszéltünk...
Nemrég volt augusztus 20. Szent István előtt is tisztelegni kell, meg a napokban kaptunk valakitől egy pps-t arról, hogy milyen érdekes kilátás esik a Bazilika tornyáról, úgyhogy a tábor záróprogramjaként átbumlizunk a zsúfolt városon, és körülnézünk a magasból
Flóra is körbejárja a torony-kilátót
Ez a nap úgy látszik, a magasság vonzatában telik. A fiúk búcsúzóul bejárják a kertet: Csabi a levágott eperfa tetején, Darci óvatosabb.
Dinnyeevészettel zárul a tábor. Közben gyülekeznek a felhők, jön a szél és a zuhé, amire már kedd óta készültünk. Hálisten, kitisztítottuk a fiúkkal az árkot.
A többiek dinnyét esznek, én maradok a szőlőszendvicsnél.
2010. augusztus 27., péntek
Uszoda, Szép Ernő, lovagi torna, szerszámok és fegyverek
A táborvezető az uszodában Szép Ernő: Hetedikesek (és Indiszkréció) c könyvét olvassa, hogy megértse az unokák lelkületét, igaz ők még nem gimnáziumban, hanem csak általános iskolában végezték, illetve kezdik a hetediket...
A mátyásföldi uszodában, ahol a medencén kívül a szaunát és a dzsakuzzit is kitapasztalták a harcosok, míg a tábvez szépernőzés közben forró talpfürdőt vett a strandröplabda-pálya homokjában
Egyenlőtlen küzdelem egy modern fegyver és "Cid pallosa" használatával
Uzihoz hasonlatos régi amerikáner, ezúttal mint légvédelmi fegyver
Amerikáner és ütvefúró
A lovagi torna végén Darcit is, Csabit is lovaggá üti a tábvez. Gyengébbek kedvéért: Draci, a leendő fizikus a Kék, Csabi, a leendő biológus, etológus és állattenyésztő a Fehér Lovag.
Címkék:
csillagok,
Erzsébet-ligeti uszoda,
fegyverek,
Szép Ernő,
szerszámok,
tetőjavítás
2010. augusztus 26., csütörtök
Ambrózia, tükrös lift, nagy tűz, kis kolbász
Tegnapelőtt a gyógyszertár előtt várakozva nézegettem a különböző
allergiás időszakok naptárát. Mit látok?
Szeptemberben a legtöbb a parlagfű-pollen,latin neve: Ambrosia.
Hisz így hívták a görög istenek eledelét.
Nézem a neten, valami Ashurvéda Patika 43 euróért ad egy apró üveggel.
És akkor panaszkodunk, hogy nálunk 200.000 hektár fertőzött?
Szedjük össze a parlagfű-port, és gazdagodjunk meg belőle! :)
El is mentünk kisunokáimmal a Rákos-patakhoz ambróziát keresni,
de sajnos nem találtunk, sőt magát a Rákos-patakot sem találtuk a vállig érő gazban.
Később száraz medrét láttuk, ahol a Kerepesi út alatt "átfolyik", ott, ahol a hajléktalanok is laknak. Ó, szép idők, mikor ezrével legeltek itt lovak a rákosi
országgyűlések idején! A lovak helyét aztán átvették az autók, a legelők helyét az autókereskedések, de már az autókereskedések fele is bezárt...
Elmentünk a Sugárba megnézni Nicholas Cage-dzsel a Varázslótanoncot. Két varázslótanonc Merlin tükörtermében az átváltozást gyakorolja és nagy tettekre készül az emberiség megmentése érdekében
Nagy tűz, kis székek
Nagy tűz, kis kolbász
Óriás szöcske a fűben, aki aztán megmenekül
A tűz elaludt, én még villogtatok, Darci kinéz a sátorból
Címkék:
ambrózia,
csabi,
Darci,
Nagypapa,
országgyűlések,
Rákos-patak,
szalonnasütés
2010. augusztus 25., szerda
Túlélő-tábor, előkészületek, születésnapi látogatáson és póknézőben
A táborvezető boldog, hogy a táborlakók megtalálták a tavaly óta elveszettnek hitt szekercét. El is nevezzük az idei túlélőtábort Szekerce-tábornak
Rőzsét gyűjtünk a tábortűzhöz.
Készülődünk a nagy zuhéra, takarítjuk az utcai árkot. A hordalékfölddel bent föltöltjük a régi szilvafa gödrét, hogy egyenes legyen a pálya
Pályamunkások
A tavalyi harmadik táborlakó, Ricsi külföldön van, de mégis itt van velünk. Szia, Ricsi!
Születésnapi fények. Csabi mamája és a fénylő torta
Három Tokai: a nagypapa, Darci unoka és Mátyás, aki fiú is, apuka is egyszemélyben
Póknézőben Csabiék szobájában
Sátorverés már jó sötétben
2010. augusztus 22., vasárnap
Új hang-régi hang. Lehet, hogy harminc-negyven éve egyfolytában ugyanazt mondogatom
KESERŰ, KIS IGAZSÁG
Megcsonkítva is csak azt,
megcsalatva is csak azt,
megcsömörölve: ugyanazt,
szégyenelve is csak azt,
elvetve, mégis ugyanazt,
feledve, s nem feledve mégsem,
ugyanúgy, ahogyan régen
ugyanitt, ugyanén, ugyanazt.
2010. augusztus 18., szerda
Harminc éve történt...
Tokai András versei elé (ÉS, 1980. aug. 2., 15.old.) Új Hang felirattal, keretben.
Takács Imre:
Költő-e már, aki verset ír? Költészet-e már, amit versbe írunk? Meddig terjed az a mezőség, amit betelepíthetünk vers-szöveggel? Kiváncsiak vagyunk a katedrálisokra és a főterekre, a műhelyekre és a kocsmákra, de kiváncsiak a ligetekre is, amelyeket a szerelem benépesít. A költészetbe belefér maga az egész világ, a költészet befogadja a világmindenséget. Tokai Andrással ezekről a dolgokról tanakodtunk, amikor a bemutatása szóba jött.
Verseit a jelenlétében szoktam olvasni. És ebben ő is bűnös. A szerzői kiváncsiság nem tudta benne kivárni az otthoni elolvasás után írt levelet. Egy ilyen levél töredékét most mégis ideírom: Itthon olvasva ezek a versek jobbak lettek. A fiók mélyéről előkerült kendővel föltámadó nagymamáról és a mindnyájunk halottjaként elsiratott Kondor Béláról szóló versek között líra és történelemfilozófia bontakozik. Egyik hosszú versedben a presszóábrázolás és a gyárábrázolás a Hét évszázad magyar versei közt is megállna. Azt hiszem, hogy rád is érvényes, amit Kondorról írsz: „ …sodródsz, de másnak épp te vagy/ a sodor, a szembejövő áradat…”
És amit még üzenek a nagy nyilvánosság előtt, súgva: egy világ fölépítése nélkül nincs költészet, mint ahogy foglalat nélkül drágakövet sem viselhetnénk. Véleményünk rangja abban áll, hogy a megfogalmazás milyen igényével mondjuk azt ki, hogy a szépség, indulat, erő, hangzás milyen magával ragadó mértékével képviseljük az embert. Csak a jó vers az a hajó a költő világában, amelyik a tengeren is átviszi, talán majd a kozmikus környezetbe is viszi rakományát.
-------------------------
Ilyen kozmikus rakétaindítással indított neki a nyilvánosságnak Takács Imre, aki akkoriban a Kortárs versszerkesztője volt, természetesen Bella Istvánnak, az ÉS versszerkesztőjének kedves egyetértésével.
Négy vers következett e sorok után az ÉS-ben. Közülük három: a Sokunk önarcképei, az Éjszakai műszak és az Ady szobra a Jókai téren (helyesen a Liszt Ferenc téren, de mindegy), megjelent 1986-os Ideiglenes emlékművek kötetemben. (http://mek.oszk.hu/04400/04409/) A negyediket a kozmikus maradandóság érdekében most idemásolom:
Büszke, keserű dal
Milyen zászlókat lengettek fennen,
avagy tiportok sárba:
nem érdekel a menetdal,
csak a menet iránya.
Olyan kódexből,
mit meg nem szavaztam,
rám törvényt ne merjen
senki fia mérni!
Ha megteszem, ami tennivaló,
hadd emlegessen, aki ünnepélyes.
Ha nem, szél keverje haló
porom a többiekéhez.
2010. augusztus 17., kedd
Furcsaságok 1., 2.
1. Ma reggel a szemben levő utcában fekete ruhás nagydarab srác állványról fényképez egy kukát. Mire véljem? Persze az se normális, hogy én meg fürdőköpenyben, mert még párás hűvösség van, beszaladok a kis gépemért, és megörökítem. Másolatot csinálok arról, hogy valaki képmásolatot készít valamiről.
2. Van egy Vesztl Miklós nevű barátom, akinek az a foglalkozása, hogy Komlón guggol saját szobrának kőtalpazatánál, piros-kék Vasas szerelésben, és ilyen jegyzeteket ír a Facebookon:
Jegyzet írása.
izé franckarika
Miklós Vesztl, 2010. augusztus 3., 22:51
Ejnye,de nagy itt a csönd. Jó film megy a TV-ben? Kotlanak a népek, vagy mindenki vacsoráz? Netalán... de az
nem...vagy mégis, lehet, hogy fürdenek? Arany a medvecsapáson!...mindenki nekivágott Alaszkának? Jellemző-nekem megint nem szóltak.
Vagy ha mindenki jó útra tért,akkor megint csak magamra maradtam. Buli vaan...
Csönd.Ez nem jött be." A páros oldalt a páratlanért el ne hagyd!" Nézzük csak: Ókor volt;Középkor volt;Újkor volt;
Atomkor volt;Mi van most? Posztkommunista parapszichopopuláris pszeudokommunikációs poszttraumás
identitás kereső kor. Ha kell valami, paraszolveniálok.Látens ágensem ágaskodik.Csendben elválunk egymástól,
mint ágytól a ledér. Aki elhagyja a sűjjedő hajót,lelépti díjat kell fizetnie.A jobbágyoknak is több eszük lehetett
volna.Ha a sötét középkor helyett, egyből a proletárdiktatúrát találják fel, akkor Hitler születéséig már
az egész kapitalizmuson is túl lehettünk volna. Most tehát mi következzék?
Nem leszek rest az elágazásnál a járatlan utat gondolatban végigjárni.
A klónheggesztők és klónkovácsok kora jön. A világon mindenről készül
biztonsági másolat, csak éppen a Földről nem, ahol élünk. Pedig kéne.
Címkék:
franckarika,
furcsaságok,
másolat a másolatról,
Vesztl
2010. augusztus 16., hétfő
Meghalt Papp Árpád-Ancora una volta della poesia
2008 áprilisi Litera.hu Netnaplómból:
Napközben valamikor megjött a postás is. Nem fogják elhinni: mifelénk mostanában naponta kétszer jár a postás. Igaz, főleg számlákat kézbesít, amikről legjobb nem beszélni. De ma hozott egy jó nagy borítékot is, amiben Papp Árpád küldte el Kaposvárról a Búvópatak különszámát. Öreg barátom, aki még nálam is sokkal nyugdíjasabb, és szerencsésen túlesett a harmadik szívműtéten, az egyik olyan ritka hazai költő, akit Európában is sokfelé jól ismernek. Közös Kavafisz-rajongásunk hozott össze bennünket. Vas István és Somlyó György mellett ő fordított először magyarra Kavafisz-verseket, de ebben a kis összeállításban az ő egyik saját verse olasz változatának címe fogott meg legjobban: Ancora una volta della poesia Vincenzo Mascaro fordításában. Magyarul így megy ez a Még egyszer a költészetről című rövid kis Papp Árpád vers:
Vakotás, gyerekkori vásárfia tükröm –
Semmi köze trükkökhöz, tükrözéshez.
Dugdostam,
elejbéd tartom, népem
Bepárásodik-e?
----------------------
…. Nekem a szemem párásodott be tőle.
(Fotó: http://somma.hu/kozelet/belfold/070321papparpad/)
Címkék:
Ancora una volta della poesia,
Papp Árpád,
vakotás
2010. augusztus 15., vasárnap
Tóth Sanyi galambjai
Tanulság? - bloggereknek, fél-éjszaka fészbukkolóknak, ivivezőknek, pps.- küldözgetőknek. Kapok hajnalra megint ezer csatolmányt, és egyetlen képet eleven lényekről, majd ezt írom Sanyinak:
Szia, Sanyi,
ez már így egész blog
az ellentétek őrületéről, például Kínában,
arról hogy Brassóban is China Restaurant működik,
hogy Havaselve határán az elkergetett szászok piacán
latin-amerikai Premium Bananas ládákból árulják a virágot,
és főleg arról, hogy
a galambfiókák tojnak az egészre,
és ez így helyes.
2010. augusztus 13., péntek
Péntek 13.! Regényem kezdete másképpen. Parnasszus a szemét tetején
Új Orbis Pictus
Kezdetben vala az, hogy nem vala kezdet. Csak a közbenek szép egymásutánja. S a közbenek közben a halandósága miatt sietségre ítélt embernek legsanyarúbb megaláztatása: várni, várni, amíg kedvező alkalom kínálkozik.
ANGRÓ
OKKÁZIÓ!
ÉS VÉGKIÁRUSÍTÁS
Le monteur monte sur le Mont-Parnasse*
Titusz a gépterem frissen meszelt falának támaszkodva áll, Dezsőt figyelve, a montírozót, aki egy csattogó, vizes műanyag lepedőt leppeget.
Dezső kezében a hatalmas lap, mint olvadó fagyasztott hús csomagolására használt fólia; átlátszó a színes munka.
-Várj öt percet, lemoslak és mindjárt meglátszol bő gatyában, pödrött bajuszban, ahogyan csinálod a törökkel ezt a nem hasmánt-, hanem hátmánt-ugrást. Rá vagy a nevezetes festményre montírozva, Titikém…. A télikabátodból ugyan kicsit nehéz volt vitézi dolmányt retusálni, de a bajusz, apám, a pörge, az jól sikerült.
Most elsötétítünk, maradj ott, ahol vagy, mert belelépsz a vegyszerekbe!
Csönd és a lámpa infravörös melege, mint bent a húsban egy utazás. Szisz-tolés, diasz-tolés, szisz-tolés, diasz-tolés- Kész vagyunk, kicsit vársz, aztán meggyújthatjuk a villanyt, és megnézheted magadat...
---
* Mikor még nem voltak blogok, egy párizsi útijelentésben olvastam, hogy a nevezetes párizsi Montparnasse-t ( mennyi művésznek áhított Parnasszusát!) a középkori Párizs évszázadok alatt összehordott szemétkupacára építették.
Címkék:
dugovics titusz,
Gönczöl Dezső,
Montparnasse,
Orbis Pictus
2010. augusztus 12., csütörtök
Titusz-regényem egy lehetséges kezdete
Hogy kezdjük hát a történetet Tituszról? Fegyverrel, vitézzel, pásztortűzlobogással, avagy egy jól irányzott francia mondattal, melynek kipattanó szikrája hirtelen bevilágítja egész Közép-Nyugat-Eurázsiát?* Kezdjük úgy, hogy egy reggel Titusz fölébred, és hirtelen…?
Kezdhetnénk akárhol egy bizonyos meglehetősen tágas körön belül, mely Titusz világát, mely az én világomat, a mi világunkat többé-kevésbé magába zárja, jelenti.
Csukd be a szemed, és összpontosítva mondd ki magadban, gondold el: Én.---------. A megjelenő képzet nem fogható marokba, szétsugárzik, mintha egy táguló gömb belsejéből nézve föl-fölvillanó tompább és fényesebb jelek indulnának mozgásnak: események, szavak, személyek, képek, hangok, szagok, szíved dobogása, utcai zaj, félelmeid, reményeid.
Hát Tituszból miféle sugárzás árad? Róla mit kell, mit lehet mondani, és mért éppen Tituszról? Korunknak miféle hőse ő? Milyen kor hőse? És ugyan hős-e egyáltalán?
Az író nem kíván szülötte egyedüli bírája lenni, s nyilvánvalóbb, hogy korának egyedüli bírája sem lehet. Ha segít mégis egy jóra törekvő ember példáján e szép, de veszélyes csapdákat rejtő, s néha még veszélyesebb, mert túl sima tévutakkal kecsegtető világunkról valamivel többet, igazabbat sejteni, Titusza nem hiába állt talpra a várárokban, hová zászlót s törököt markolva, úgy hitte, végleges halállal, lezuhant.
--
Vagy kezdjük a Vaskapuval, amit tegnap egy kedves olvasóm emlegetett? Egyelőre egy fotó a mai Vaskapuról, a Djerdapról, az Iron Gorge-ról, La Cazane-ról, vagy akárhogyan nevezzék Közép-Nyugat-Eurázsia megtanulhatatlan nyelveinek bármelyikén...
Meg Galambócról, ami a kedvencem
----------
* Ne hívjatok engem keletinek,- dünnyögött morózusan Titusz vagy a szerző, vagy P.T.K., a szerző lakótársa az élhetetlenségben - Nem vagyok én pályaudvar...
Címkék:
Arany János,
dugovics titusz,
Közép-Nyugat-Eurázsia,
P.T.K.,
Tolsztoj
2010. augusztus 11., szerda
Zsuzsanna-nap
Tokai András
KISASSZONY HAVA, ZSUZSANNA-NAP
Mikor még élt Anyánk, Zsuzsanna,
ilyenkor indult, pár nappal előtte
a mimózavadászat.
Zsuzsa a sárga dalmát fürtöket szerette,
a fölmenők közt voltak odavalósiak,
és úgy látszik hosszan őrzik
a mimóza varázslatát a gének.
A mézes gömböcskékkel pazar ágakat
csak tavasszal lehetett kapni – drágán,
így Titi hugommal Zsuzsanna-nap előtt
nyakunkba vettük a környéket:
a Garay téri piacot, a távolabbi Hunyadit,
a Keleti előtt a sokszoknyás néniket;
keresgéltük, mi lesz a mimózához legjobban hasonló.
Aztán Zsuzsanna-napkor, reggel
előszedtük az eldugott,
kissé már megfonnyadt virágot,
amit a spájzban, fáskamrában
már úgyis régen észrevett Anyu,
és átadtuk neki a két csomag obligát Kossuthtal.
(Nem kellett volna, elszívta egyetlen nap alatt.)
Ma reggel itt a kertben elég jó
mimózapótlékokat látok,
de ott hagyom a hosszú sárga szálakat,
hagyom, hogy a bőven gyűlt harmat súlyától,
az Anyánk nemléte óta eltelt
harminc év súlyától roskadozva
pár napig még abban a hitben éljenek,
hogy valóságos mimózák,
akiket semmi pénzen
nem bír megvenni az a két ostoba gyerek.
----
Holmi 2006/03, valamint benne lesz készülő Hapax legómena - Egyszeri olvasatok c. kötetemben is.
2010. augusztus 10., kedd
Végre egy darab Titusz, ha régi is
Előkerült egy kis kék füzet, amelybe egy '80 as évek-beli balatoni nyaraláskor, vagy tán épp vitorlástanfolyam szüneteiben? - buzgón körmöltem a nándorfejérvári diadal elképzelt eseményeit. Hogy ez a Titusz-könyvbe majd belekerül-e, vagy marad lappangó háttér-adaléknak, azt majd kiforogja az idő...
Kevénél
1456. július 3-án napszálltakor sebes és fárasztó menetelés után tábort ütött Hunyadi János országos főkapitány serege a Duna bal partján Kevénél, Szendrő és Galambóc között.
Tíz-tizenkét komor, sok hadat járt vitéz üldögél a lassan kihamvadó tábortűz körül. Hátukon, mellükön ákom-bákom férfiöltésekkel fölvarrt fehér posztókeresztek. Odébb, a vízhez közelebb egy kis emelkedő, a többieknek háttal, magában gubbaszt egy testesebb, már nem fiatal vitéz. Lecsatolt kardja keresztben a térdén. De kereszt nincsen az ő hátán, csak félelmes jelek előtte az égen: a törökök fényes holdja meg az Ántikrisztus csóvás csillaga. Jelképei ennek a sanyarú, pestises és viszályos évnek.
Az egyik vitéz föláll a tűz mellől, s az egyedül ülő, csillagnéző bajtársukhoz ballag egy még félig telt borostömlővel.
- Oszmán vagy te, Titusz vitéz vagy rác eretnek? … Mért nem varrtad föl a kereszt jelét?... És mit olvasol a csillagokból?... Hoztam egy kis bort, igyál.
- Sokat kérdezel egyszerre. Kérdezz egyet. Vagy egyet se. Csillagnéző, csendes este van. … Meleg és possadt a borotok.
-Ej, kifáraszt bennünket a főkapitány. Mért hozott ilyen messzire, Belgrád alá? Hisz már Szendrőt is odahagyta a török. Kapisztrán testvér meg, ahogy mondják, messze fönn, Péterváradnál gyűjti a maga kereszteseit.
-Testvér? Nekem nem testvér az, aki erővel keresztel, huszitát, zsidót éget, és pénzért árulja a bűnbocsánatot!
Hallgat a két vitéz. Az égen ragyog az újhold és kékes csóvát húzva maga után, sebesen, mint éjszakai ágyúzáskor a kilőtt kőgolyó, sisteregve halad az üstökös.*
- No, egy kis bort még, hogy lehűlj, Titusz hadnagy! Hisz láttam én, magad is vettél ötforintos levelet.
- Vett János úr is. Vettél te is. Ki nem vett?... Nem azért a nyomorult, mihaszna papírért, amiből – hallom – az obszerváns testvérek néhány százat is sajtolnak egy óra alatt, - lusták már kézzel írni? - … nem azért. Hadi költségre kell az, ámbár az fizessen hadi költséget, aki harcolni rest, vagy spekulál. Hol maradnak, mondd meg, az erdélyi urak? A Vág-mentiek? Azokat is a brúderod mardosta el mitőlünk, a Kapisztránó. Hogy Husz ellen annyit prédikált…
- El ne törd mérgedben azt a kardot, testvér. Szükséged lehet még rá Belgrád alatt!
- Belgrád alatt!! Belgrád alatt kasza és csákány lesz a fegyver. A négy öl hosszú ágyúk ellen, fiú! …Kapisztránó meg harangokat öntet, hogy a törököt meg az Ántikrisztus csóvás csillagát az égről leharangoztassa.
- Hevít a bor! No igyál még, oszt csillapodjál… Annyi a széthúzás, a gonosz beszéd a táborban. S így beszélsz te is? Bölcsebbnek véltelek, Titusz.
- Na jól van. Ha bölcset nem tudok, hát semmit sem beszélek. Hallgassunk. Nézzük, hogy rágja meg a Csóvás a törökök holdját, ami most kezd éppen dagadni.
Hallgatnak. A csóvás csillag sisteregve karcolja az eget. A mélyen szálló, büszke félhold fénye vékony hidat von a lassan hömpölygő Dunán.
-----------------------
* Egyes régi források szerint 1456 nyarán a manapság Halley-üstökösnek nevezett Csóvás-csillag megjelenése nagy riadalmat okozott mind a török, mind a keresztesek és Hunyadi táborában.
--
---
Egy kedves olvasóm, aki a helyszínen lakik, ezt írta még:
„Érdemes egy dunai sétahajón megközelíteni Szendrő azaz Smederevo ma is álló várfalait - nyaranként a turisták kedvééért a várban kosztümös lovas vitézi játékokat színlelnek.
Galambóc azaz Golubac várromja pedig magasan a Duna fölé elemelkedik közvetlenül a Kazán szoros azaz Djerdap bejárata előtt. Mindkettő látványa szép élmény, ráadásul megelőzi őket még Újlak (Ilok) és Pétervárad vára, de a Tisza torkolaténál A Titeli fennsíkról, majd a Duna másik oldalán, a torkolattal szembeni Slankamen (Zalánkemén) dombjairól szép látványt nyújt a kanyargós Tisza a Bega-torkolattal, és a vizüket befogadó Duna.”
---
Köszönöm szépen!
Címkék:
dugovics titusz,
Galambóc,
Hunyadi,
Kapisztrán,
Keve,
Szendrő
2010. augusztus 9., hétfő
Kertünk csodái. A Szépség és a Szörnyeteg
Tegnap estefelé egy kolibri-szerűen működő színes lile vagy szender szállt a lemenő nap fényében sütkérező, illatos virágra, amit talán floxnak hívnak.
Tegnapelőtt azonban, eső után egy jókora varangy mimikrizett a terasz rücskös betonból készült
sarkában.
Címkék:
szender,
Szépség,
Szörnyeteg,
varangy
Új hét-új lendület. Belgrád vára vas-alapra épült
Ezt a naívságában és ügyetlenségeiben bájos kis tudósítást találom a sulineten egy török Krónikástól fordítva, sajnos a forrás és a fordító megjelölése nélkül. A prózai szöveg eredetije lehet valami korabeli török krónika, de az "átkozott Jankó királyról" szóló tulipános ének inkább szerb népköltésnek tűnik.
Nándorfehérvár ostroma (Szeád-Eddin török krónikás)
A nándorfehérvári diadal
„Belgrád várának, Magyarország erős bástyájának és szilárd végfalának meghódítása igen nehéz volt és elfoglalása az összes égtájak fejedelmeinek erejét felülmúlta… A Duna és Száva összefolyásánál feküdvén, mind szárazföldi, mind vízi járóművekkel minden oldalról lehetett eleséget szállítani e vasalapra épült erősségbe; azonkívül a piszkos ellenségből 5-6000 hitetlen tartózkodott ez erős várban, akik szüntelen azon munkálkodtak, hogy az iszlám országainak kárt és bajt okozzanak. Ki- és bejáratait elzárták, bástyáit és falait magasra építették, mély árkába vizet bocsátottak s az átjáró helyeket védő és támadó szerekkel ellátták, azután e várból, mint leshelyből, kinyújtogatták bitorló kezeiket és a lázadás tüzét folyamatosan szították…
A megszámlálhatóság határát túlhaladó óriási, bosszútól lihegő sereggel [ II. Mehmed ] ostrom alá vette azt a majdnem égig érő magas várat… A legmagasabb parancs az volt, hogy mindenki iparkodván a várba jutni, minden erejüket és törekvésüket a várra fordítsák…
Azután a most öntött ágyúkat is ide szállították hajókon a Duna vizén. E szolgálattal a ruméliai beglerbég bízatott meg, aki megbízatásához képest a vár előtt sánckosarakat állítván föl, hozzáfogott az ágyúzáshoz, a vár minden oldalán réseket tört s a vár bőségét szűkké tette a semmirevaló hitetleneknek…
Míg a győzhetetlen sereg a fal rombolására szentelvén erejét, a vár réseire úgy rohant, mint a méhraj a méhkas nyílásába… az alatt Jankó király hada is megérkezett…
Duna hátán megérkezett a sok hajó,
Szárazon a sereggel az átkozott Jankó.
A várral szemközt a parton megszálltak
S eleséget és csapatot küldtek a várba.
A Duna hátán a hajók megütköztek
S a hit harcosai közül sokan vértanú lettek…
A Száva és Duna vérfolyammá vált,
A zöld mező tulipán-színt öltött…”
Címkék:
Átkozott Jankó,
Belgrád,
Nádorfejérvár,
ruméliai beglerbég,
Szead Eddin
2010. augusztus 6., péntek
A PUCIK A IT VAGY
SZia, Apu!
Megkaptuk a Gellért-hegyen készült képeket, némelyiket kicsiben
megnéztük, de mindet még nem, mert elég lassú itt a net.
Tényleg jó lenne már találkozni. A 20-i héten nem dolgozom, tehát
mindenképpen össze tudunk hozni egy találkozót - szerintem Nálatok
lenne jobb, ha úgyis ott lesz a sok unoka - csak még nem tudom, melyik
nap, mert arra az itthon töltendő egy hétre egyre több program jut,
úgyhogy még nem látom pontosan. Másrészt viszont, ha Ti jöttök, jobban
tudtok csak Kartalra figyelni. Na, majd meglátjuk. 25-én dolgozom
először.
Az írógépes rajzra, azt hiszem, pontosan emlékszem, hogy együtt,
mindhárman rajzoltuk Neked egy hétvégi reggelen, tehát sokkal későbbi,
mint ahogy írod. Szerintem a felirat úgy szól, hogy "Apucika, itt
vagy", nem? Jó, hogy megőrizted, szívesen látnám újra. Arra is
emlékszem, mennyit püföltük az írógépet, szerettem nézni, ahogy
összekuszálódtak a billentyűk, ha jó sokat nyomtunk le egyszerre,
aztán egyenként kellett szétszedni őket.
Üdvözlet Flórának!
Jó éjszakát, vagy jó reggelt, biztos reggel olvasod!
Miki
Tokai András
> > Mikikém,
> > tegnap megint szemembe ötlött az esküvői meghívótok, ami a fideszes
> > színű dolgokkal bútorozott szobánkban ki van téve a virágállványra, mert
> > annak is jó fideszes színe van, és elérzékenyülve olvasom rajta, hogy
> > úgy címezted: Apuci-Flóra.
> > Matyi egyetlen egyszer hívott Apucinak, úgy 5 éves korában, mikor azt az
> > ákom-bákom karikatúrát rajzolta rólam a táskaírógép (még megvan)
> > dobozára: apucika, ijen vagy! - Márta persze Apunak hív, de ő se nagyon
> > apucizik.
> > Na, mi megvagyunk, a gépem, illetve csak a levelezőrendszer régóta
> > hülyéskedett, de azért legutóbb pl. megkaptuk a Kartalos-Pankás képeket,
> > köszönjük.
> > Nem tudom, félek nem sikerült, hogy megkaptátok-e viszont Ti a sok
> > képet, amik a gellért-hegyi víztárolónál készültek, mikor Pankát ott
> > sétáltattuk a múlt szerdán, hogy Márta kicsit fölszabaduljon? Majd
> > írjátok meg, ha nem, akkor újraküldöm. Ez a levelezőrendszer, amit
> > Ványai Laci Írországból ügyködve, távirányítva gépünket, föltelepített,
> > most már visz mindent, és talán nem is ismétel, mint az előző.
> >
> > Jó lenne látni Benneteket. Mi lenne, ha a 20.-a előtti napokban mi
> > kimennénk , vagy Miki menne (hú de megy a szójáték így hajnali kávék
> > után!) Évával meg Kartallal Sashalomra 23-24 vagy 25-én, amikor itt
> > lesz Darci meg legalább egy Neumann-fiú, de lehet, hogy több is, és
> > akkor esetleg idehívnánk Mártát is a kis Pannival. Unokatalálkozó a
> > Rákos mezején?
> >
> > Írjatok.
> >
> > Apu, és persze Flóra is puszil benneteket - álmában.
> >
> > (Matyinak most nem címeztem meg, mert még Horvátországban vannak tudtommal)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)